Számítani lehetett arra a hírre, ami most beröppent az ablakunkon: a Demokrata-Liberális Párt — Emil Boc pártja — lehetőséget akar teremteni arra, hogy Brassót elszékelyesítsük, mégpedig úgy, hogy Háromszékhez, Csíkhoz, Gyergyóhoz és Udvarhelyszékhez csatolják. Maros megye ebből kimarad, hogy ne zavarja az elszékelyesítés folyamatát, ők majd Besztercét és a Mezőség egy részét, valamint, valószínű, Segesvárt és környékét székelyesítik el. Ilyenképpen egy helyett lesz két szép székely megye. Olyan ez, mint amikor Ó-Romániát Erdélyhez csatolták.
Komolyra fordítva a szót: Székelyföld történelmi és jelenlegi földrajzi, gazdasági, néprajzi egységének tervezett szétrobbantása bizonyos gazdasági előnyök hangoztatásával hosszú vagy nem is olyan hosszú távon a székelymagyarság bekebelezésével, felszívódásával jár.
Ez az elképzelés azért is veszélyes, mert ahogyan ez történni szokott, a magyar gazdasági szereplők köréből is ki tudják szakítani azokat az érdekelteket, akik a mammon — a pénz — istenének hódolnak, érvekként fel tudják használni azt a már eddig kiépített függőségi rendszert, amely a postát, telefont, csendőrséget, katonaságot, az egészségügyi intézményeket stb. Brassóban összpontosítja, a brassói magyar értelmiséget, akik közül a székelységből származókat is elszédíti a Cenk alatti város bűvölete. Az autópálya, a vidombáki reptér mind-mind érvként jelenik meg Brassó elszékelyesítésének stratégiájában.
A jelenlegi helyzetet bonyolítja, hogy a D-LP brassói képviselői, élen George Scripcaruval, szimpatikusan nagyvonalúak a magyarság irányában a Vatra bölcsőjében ringatózó nacionalistákkal szemben, és minden bizonnyal mesterien fogják kihasználni a két megye — Hargita és Kovászna — magyarságának pártos széttagoltságát, a tájegységek között emelkedő ellentétek falait, a Csík és Udvarhely, Csík és Háromszék közötti antipátiát, az eltorzult személyi és csoportellentéteket.
A térség magyar lakossága pedig elveszítette azt az immunitását, amely negyven évvel ezelőtt a(z) (agy)velejéig hatolt, mert az akkori brassói politikai és állami adminisztráció magyarellenes nacionalista brutalitását ma már nem érzékeli, és nem óhajt tanulni még a szlovákiai fasisztoid kurzusból sem, ami nálunk is bármikor trónra hághat.
Tőkés László sajtóirodája figyelmeztet: ,,Ennyi ellenérdekelt közéleti szereplő között fájdalmas módon maga az ügy szorul háttérbe: Székelyföld területi autonómiája. Pedig soha nem lenne ennyire fontos az összefogás, mint most, amikor a nagyobbik kormánypárt dönteni készül a fejlesztési régiók átszabásáról."
