Petőfi talán le se feküdt, vagy ha lefeküdt, nemigen aludt, mert már hét órakor reggel talpon volt, benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott, ki szintén a Pilvaxba tartott.
Borongós, ködös, szinte pépes márciusi pirkadás volt, csípős szél fújdogált és feszegette a még jobbára csukott boltok cégtábláit.
A Pilvaxban még nem volt senki, csak a korán kelő Bulyovszky Gyula, minélfogva még visszamentek mind a hárman Jókaiért, kinek szobájában tanácskoztak ama néhány bevezető szó fölött, mellyel a tizenkét pontot proklamálni fogja.
Kevéssel nyolc óra előtt most már négyen nyitottak be a Pilvaxba, de még most is kevesen voltak, ami láthatólag lehangolta a türelmetlen Petőfit. Vártak még egy kissé: lassan szállingóztak a tegnapi ,,héroszok". Éppen a leglármásabbak maradtak el. Megjött Emődy, Vajda, majd a hórihorgas Pálffy Albert nyitott be nagy disputában a nyalka Dobsával. Különösen megörültek báró Nyáry Albertnek. Betoppant Degré, aki vidékről jött, egypár jurátus is beváltotta a szavát, de még mindig igen szegényes gyülekezet volt egy forradalomcsináláshoz. Nem rebellis a magyar korán reggel — sopánkodott Jókai, ki Bulyovszkyval egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak, inkább ne csináljanak semmit. De Petőfit nem lehetett eltántorítani. Különben is a kávéház nem volt néptelen. Éppen szerdai nap és pesti vásár lévén, sok idegen reggelizett az asztaloknál, akik mind kíváncsian és érdeklődve nézegették az ifjúság hullámzását. Végre kilenc felé annyian gyűltek össze, hogy Jókait felerőszakolták egy asztalra.
Jókai felállt, és felolvasta pár bevezető szóval, hogy ,,mit kíván a magyar nemzet?"
,,Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat — írja ő maga —, érzém, hogy végzetes szó az, amihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is."
Utána Petőfi olvasta el a Nemzeti dalt. Ekkorra már mind odagyűltek a vásárosok is, s a dal refrénjét utána zúgták ők is: Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.
A ,,főpróba", mert annak kellett azt tartani, kitűnően sikerült. A vers feltüzelte az ifjúságot, s most már lelkesedve indult a megállapodások szerint az orvosi egyetem felé, a Hatvani és az Újvilág utca sarkán levő épület udvarára.
Még mindig nagyon kicsiny volt a csoport, de a felkokárdázott ifjak, kik előtt egy trikolórt vitt egy nagy termetű jurátus, felköltötték útközben az érdeklődést. Minden lépésnél nőtt a csoport: Éljen a szabadság! Egyenlőség! Éljen Kossuth! kiáltások hangzottak. Az orvosifjúság dacára, hogy leckeóra volt, ott hagyván professzorait, az udvarra tódult, hol Jókai ismételte rövid beszédjét.
,,Testvéreim, a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulni kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk eddig elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel."
Petőfi elszavalta a Talpra, magyart, s a menet, most már az orvosnövendékekkel megszaporodva, sorba járta a többi fakultásokat. Az Egyetem térről újra visszaindult ezerekre és ezerekre szaporodva, megállt a Hatvani utcában a Pálffy-ház előtt, amelynek földszintjén akkoriban a Landerer és Heckenast nyomda volt.
Petőfi felállt a kapu alatti szögletkőre.
— Most egy bizottság bemegy a nyomdába, s kinyomatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünt!
Havas eső szitált az égből. A rivalgó tömegek az esernyőket rázták a levegőben.
— A Nemzeti dalt is nyomassák ki! — követelte a tömeg.
Jókai felkiáltott:
— Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az esőcseppek is terhünkre vannak?
Mire suhogás támadt a levegőben, mintha ezer madár leszállna: ezer esernyő kapcsolódott le.
Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatoltak a nyomdába mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Landerer Lajos a nyomdahelyiség ajtajában várta őket.
— Azért jöttünk —fordult Petőfi Landererhez —, hogy e két kéziratot kinyomassuk.
Landerer megnézte a kéziratokat.
— Lehetetlen — felelte szárazon —, nincs rajta a cenzor engedélye.
A nép küldöttjei zavartan néztek össze; Landerer odasúgja Irinyinek:
— Foglaljanak le egy sajtógépet!
Egy géphez lépett most Irinyi.
— E sajtót a nép nevében lefoglaljuk, és követeljük kéziratunk kinyomatását.
— Az erőszaknak nem állhatok ellent — felelte Landerer ünnepélyesen, és megparancsolta szedőinek, hogy munkába fogjanak.
Részlet a Jókai Mór élete és kora című regényből
