Mindeközben a tüntetők elfoglalták a görög tőzsde és a pénzügyminisztérium épületét, és sztrájkokba fagyhat az ország — idáig fajult a görög sztori csupán néhány hónap alatt.

A pénzpiaci válságot a tavalyi év közepéig aránylag jól megúszta Görögország. Az IMF-nek Lettországot, Magyarországot, Romániát, Ukrajnát kellett elsősorban kihúznia a csávából, a befektetőket pedig emellett Nagy-Britannia és az Egyesült Államok adósságproblémája foglalkoztatta. A görög állam adóssága már akkor is éppen csak a GDP száz százaléka alatt állt, a piac azonban ezt akkor finanszírozhatónak tartotta. Az akkori kormány ugyanis először még csak 3,7 százalékos költségvetési deficitet jelzett előre 2009-re. Még a tavasszal hat százalékra emelt előrejelzés sem volt vészes, hiszen akkor az EU átlagára hét százalék fölötti hiányt becsült a piac.

Tavaly október elején előrehozott választásokat tartottak, és az új kormány két kijózanító pofont osztott ki a befektetőknek. Hirtelen a duplájára emelte a 2009-es költségvetési hiányra vonatkozó becslését, így a deficitet a GDP arányában már két számjegyűre prognosztizálta. Másrészt a 2008-as, véglegesnek hitt hiányadatot is felülvizsgálták, a GDP öt százalékáról 7,7 százalékra tolták fel a deficitszámot. Ekkor borult ki a bili a piacokon és az EU-ban egyaránt. A deficit csaknem elérte a GDP 13 százalékát, az államadósság pedig a GDP 113 százalékára rúgott, idén év végén pedig 125 százalékra hízhat. A piac ekkor ismerte fel, hogy a görög államadósság finanszírozhatatlanná válhat, és egyre nagyobb valószínűséget adott a görög államcsődnek.

A csalás nagymesterei

Az első nagy csalássorozatban a görögök eljátszották, hogy a katonai kiadásokat nem tették bele az államháztartási kimutatásokba, államtitokra való hivatkozással. A 2008-as adatok látványos felülvizsgálata során beismerték, hogy a GDP 1,1 százalékára rúgó kifizetetlen kórházi számlákat nem számolták hozzá a hiányhoz, a GDP 0,3 százalékának megfelelő bevételelmaradásról nem szóltak, ahogyan a GDP 0,2 százalékát kitevő kamatkiadás-túllépésről is hallgattak, és más tranzakciókat is kozmetikáztak.

Brüsszelnek két dolog miatt is kínossá vált Görögország. A görögök másodszor játszották el a költségvetési és államadósság-mutatókkal folyó trükközést. Először 2004-ben derült ki, hogy a görög statisztikai hivatal a kormány kézi vezérlése mellett meghamisította az 1999-es államháztartási hiány adatát, ami kulcsfontosságú volt a görögök eurózónába való belépésé­ben. Görögország 2001-ben lett az euróövezet tagja, amihez a többi között teljesíteni kellett a költségvetési kritériumot, a GDP három százaléka alatti deficitet. Mivel 2000 végén az 1999-es deficitről lehetett végleges adat, azt hamisították meg a görögök, így léphettek be az elitzónába.

Mi volt az EU érdeke?

Az EU éppen az akkori trükközés miatt alkotott meg szigorúbb adatszolgáltatási előírásokat, az EU statisztikai hivatala, az Eurostat munkatársai gyakrabban látogattak el problémás országokba, munkacsoportok alakultak, ajánlások születtek. Mindez azonban mit sem ért, a görög lelemény ellen nem hatott, tavaly októberben az új kormány pedig kénytelen volt beismerni, hogy a 2008-as, véglegesnek gondolt számot is kozmetikázták.

Az EU-nak azért is főhetett a feje, mert a görög állam esetleges csődje megrengette volna az európai bankokat. Görögországban a legnagyobb kihelyezettséggel a német és a francia bankok rendelkeznek. Más befektetők is tartottak maguknál görög állampapírokat, részvényeket, az azokon elszenvedett veszteség pedig egyiküknek sem hiányzott, pláne hogy a világválság amúgy is nagyon sokakat megégetett.

A fentiek miatt az EU-nak érdeke fűződött a görögök megmentéséhez. Azt azonban el kívánták kerülni, hogy egy lyukas zsákba öntsenek pénzt. És azt is el szerették volna kerülni, hogy harmadszor is pofára essenek: az első kikötésük az volt, hogy a görögök teremtsék meg a nemzeti statisztikai hivatal függetlenségét, a kormány ne utasítsa, ne befolyásolja a szakmai munkát. (az index.hu nyomán)