Egy szakértőkből és értelmiségiekből álló csoport a napokban Antal Árpád polgármester kezdeményezésére arról tanácskozott, hogy miként lehet és kell Sepsiszentgyörgynek és a hozzá tartozó településeknek az 1848—49-es kegyhelyeket és emlékműveket az akkori események történelmi jelentőségéhez és méltóságához igazítva helyreállítania.
A következtetés egyértelmű volt: amennyiben ez műszakilag lehetséges, visszaállítani azok eredeti formáját, az autentikus szimbólumokat és szövegeket.
A tulajdonképpeni fő téma a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park — az egykori Pótsa park — oroszlános szabadságszobrának eredeti állapotába való visszaállítása volt. József Álmos fotográfiatörténész archív fotókkal és egykori képeslapokkal rekonstruálta a sok dúlást és hányattatást, majd többféle visszaállítást átélt emlékmű történetét. Ez az 1848—49-es szabadságharcra és ennek hőseire emlékeztető emlékmű ma már a háromszéki magyarság ritkán jóra, gyakran rosszra forduló sorsának lenyomatát is hordozza.
A Székely Nemzeti Múzeum telkén elásott, majd kiásott és a főépület mögötti parkban magas talapzatra helyezett oroszlántorzók a nemzeti tragédiák felelevenítésének irányába mozdítják el a látogatók emlékezésének képeit.
A tanácskozáson elvi megállapodás született arról, hogy szakrestaurátorok bevonásával a honvédemlékművet eredeti formájára módosítják, visszakerülnek rá a nemzeti szimbólumok, a faragott márványdíszítmények és az eredeti szövegek. Az emlékmű négy sarkánál az eredetiek mintájára készülő lámpaoszlopok biztosítják a hangulatvilágítást. Ezek vizuális összhangja a felújított sétányok mentén elhelyezett lámpaoszlopokkal nyilvánvaló.
Megállapodtak továbbá abban is, hogy a kovácsoltvas kerítés visszaállítása nem indokolt, miután a térség pihenőparkká minősült át, és megszűnt körülötte az egykori vásári forgalom. A vaskerítés távolságtartóvá tenné és akadályozná az emlékművel a közvetlen emberi kapcsolatot. (A megemlékezés egyik legszebb pillanata, amikor a mindennapok forgatagában is az emberek virágot helyeznek a talapzatra, vagy amikor a gyerekeket a talapzat párkányára állítva újabb generációkkal vétetik birtokba a ,,történelmet" a szülők és nagyszülők.)
A vaskerítés bonyolulttá tenné március 15-én és más ünnepségek alkalmával a virágkoszorúk elhelyezését, holott ez az emlékpont a rendezvények érzelmi tartalmát tekintve kiemelkedően fontos. Maga a szabadságemlékmű mint szimbólum és ennek történelmi kálváriái hányattatása erősíti a rendezvények emocionális töltetét, és ezt szolgálja a felújított park csodálatos környezete, a régi megyeházának fizikai és eszmei közelsége, a Székely Mikó Kollégium, a park meglévő és ezután készülő szobrai és emlékjelei.
Az emlékmű-felújítás szakmai, anyagi feladatkörét Czimbalmos Csaba városmenedzserre ruházták, a felújítási programot — mint ahogyan egyéb 1848—49-es kegyhelyek és emlékjelek helyreállítását is — megfelelő szakemberek bevonásával Demeter László történész felügyeli.
