A helyszín egy akkumulátorműhely, ahová csütörtök délelőtt bevontattak egy argeşi-i rendszámú, 20—25 éves, meglehetősen lestrapált Audi gépkocsit, amelynek sofőrje, egy szakállas fiatalember szerint az alig két napja vásárolt (még garanciában levő) akkumulátorával volt baj. A szerelők — a szabadságon levő vállalkozó fiai — megnézték a kocsit, kicserélték az akkumulátort, úgy sem sikerült (többszöri próbálkozásra sem) begyújtani a kocsit. Mondták az ügyfélnek, hogy ez már nem tartozik rájuk, nincs is joguk másféle javítómunka elvégzésére, ezért forduljon egy másik céghez — ők pedig a következő munkához láttak. Ekkor az argeşi-i üvöltözni kezdett, hogy őt azért nem szolgálják ki, mert román, és nyomban telefonált a prefektúrára, rendőrségre, fogyasztóvédelemhez, és még egy politikushoz is, Funart vagy Frundát keresve — ezt a zűrvarban nem lehetett pontosan érteni, közben ugyanis olvasónkat is leteremtette, és le is filmezte, mikor az kihajtott a szűk utcából. A kiabálásra a szomszéd is átszaladt, megjelentek a rendőrség és a fogyasztóvédelem emberei is — végül a szóváltás elült, a kocsit elvontatták egy másik műhelybe. Ekkor már nem a férfi, hanem a társaságában levő nők egyike ült kormányhoz, mégpedig az ablakon bemászva, mert az ajtót nem lehetett kinyitni — a másikat is csak csavarhúzóval. Ott is megnézték a járművet, megvizsgálták, kiderült, hogy nincs benne üzemanyag, de ezt a szakállas nem tudván, addig próbálkozott a gyújtással, amíg lemerült az új (s a szerelők szerint a kelleténél eleve kisebb teljesítményű) akkumulátor. Ezúttal azonban sikerült elindítani a kocsit, visszavitték az első szervizbe, ahol ráírták a papírokra, hogy garanciális gond nincs, és ezzel az ügyfél elporzott. Nevét nem volt hajlandó közölni, mert ,,szabadságon van", akit érdekel a kiléte, a Prahova megyei Demokrata Párt székházában keresheti. Kerestük is, de a leírás és a mégiscsak megszerzett név alapján nem akarta senki felismerni, még Argeş megyében sem, ahová a rendszám szól. A rendőrségről megtudtuk, hogy mindössze figyelmeztetéseket osztottak ki, s mivel a szóváltáskor nem voltak ott, mindkét félnek, noha arra több tanú is van, hogy a látogató bozgornak és hasonlóknak címezte a helybelieket, az ellenkezőjére pedig csak az az állítás, hogy ,,magyarul beszéltek, biztos, szidalmaztak". És mivel nem a közlekedési, hanem a közrendészeti részleg emberei szálltak ki, a szemmel láthatóan rozoga autó műszaki engedélyét, és a nevetségességig járatlan vendég hajtásiját nem kérték és nem ellenőrizték: nem tartozik rájuk — indokolta a szóvivő. Holott — és ezt minden háromszéki jól tudja — ilyenkor visszatartják a kocsi papírjait, és mindaddig nem adják ki, amíg a műszakilag megfelelő minősítést meg nem szerzi a tulajdonos. Mégiscsak volt tehát foganatja a magas helyekre való telefonálgatásnak. Hogy aztán ebből a kis hisztiből mekkora elefánt kerekedik a bajkeverő regáti utas környezetében, és hogy dagad parlamenti üggyé, arról tapasztalataink alapján lehet némi fogalmunk. Csak arról nincs, hogy hasonló esetben melyik hatóság viseltetik ilyen előzékeny elnézéssel a szintén saját hazájában élő, idegen nyelv használatára kényszerülő kisebbségi iránt?