Az eddig megszokott forgatókönyvtől eltérően idén az Erzsébet park 1848-as oroszlános emlékművénél nemcsak koszorúztak, de ide ,,száműzték" a politikát is, a pártok nevében itt tarthatott beszédet egy-egy szónok, no meg itt kapott lehetőséget az ifjúság üzenetének tolmácsolására az idei szónokverseny győztese, Albert-Nagy Ákos. ,,Szívem szomorú, mert a magyar csak akkor ünnepel, amikor emlékezik" — mondotta, s feltette a kérdést: ,,Testvéreim, meddig akarunk a régmúlt hősök emlékein örvendezni, és mikor akarjuk már felvenni a tett fegyverét?" Az ifjú szónok szerint bajban vannak a fiatalok, ,,láthatatlan módon haldokolnak", mert kevés előttük a jó példa, fényre, parázsra, erőre van szükség a jövőépítéshez — hangoztatta.

Édler András RMDSZ-es parlamenti képviselő március 15-ét a szabadság szimbólumának nevezte, de feltette a kérdést is: vajon ma valóban szabadok vagyunk-e? Párhuzamot vont a jelen és a 162 évvel ezelőtti helyzet között, majd levonta a következtetést: ,,Számunkra ez a szabadság egy korlátolt szabadság, látszólagos szabadság. Nem fog változni mindaddig, amíg mások hozzák meg helyettünk a döntéseket. (…) Egyértelművé kell tennünk, vannak olyan dolgok, amelyekben nem ismerünk kompromisszumot, csak egyetlen megoldás létezik: a történelmi autonóm Székelyföld visszaállítása" — hangsúlyozta. Még határozottabban, erőteljesebben fogalmazta meg a székelység követeléseit Nagy András, az MPP ügyvezető elnöke. Történelmi visszatekintéssel jutott el a mába, felelős magyar politikusokról, harcról, árulókról, magyar virtusról és gerincről szólott, majd arról, hogyan bukta el Románia a húszéves demokráciát, miként váltak önös érdekek követőivé a csak hatalomra, pozícióra áhítozó politikusok. ,,Olyan vezetőkre van szükségünk, akik nem a népből élnek, hanem a népért vannak" — hangsúlyozta, és szinte harsogva kiáltotta világgá: ,,Mit kíván a szé­kely magyar nemzet? Területi autonómiát!" Füzesi Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége az anyaország üzenetével érkezett, egységre, közös kiállásra, magyarságuk megőrzésére intette az egybegyűlteket, majd a Rétyi Fúvószenekar muzsikájára megkoszorúzták az emlékművet a különböző intézmények, szervezetek képviselői. A havas, hideg március felemelő pillanata volt, amikor Szilágyi Zsolt előadásában felcsendült Erkel Ferenc Bánk bánjából a Hazám, hazám... című dal.

A koszorúzás után elállt ugyan a havazás, és a nap is kibújt a felhők mögül, de a színház elé felállított színpadon minden elázott, életveszélyesnek tűnt a szereplő diákok felvonultatása, így a korábbi elképzelés változott, és a fúvósok, a környékbeli lovasok bevonulása után az ünnepség szónokai léptek közönség elé. Antal Árpád polgármester az elmúlt évek március 15-i ünnepségeit idézte fel: ,,Az elmúlt húsz évben éltünk jót és rosszat, megtapasztaltuk, hogy milyen felemelő együtt lenni, de éreztük a bőrünkön a testvérviszály átkát is" — mondotta, de leszögezte, minden bomlasztó próbálkozás dacára ez idáig kitartottunk, és kitartunk ezután is. Hisz abban, ha valamit valóban nagyon akarunk, azt véghezvisszük, és ilyen célként határozta meg Székelyföld demilitarizálását, földjeinknek a katonaságtól való mielőbbi visszaszerzését. ,,Merjünk elég bátrak, elég okosak és elég elszántak lenni ahhoz, hogy sorsunkat magunk alakíthassuk" — zárta beszédét Sepsiszentgyörgy polgármestere.

Támogatni kell ezt a kezdeményezést, no meg azt is, hogy a most hazahozott ágyú ne kerüljön vissza Bukarestbe — hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki arról is szólt, mennyi mindent elvettek tőlünk, egyházainktól, értékeink sokasága került Bukarestbe. Felhívta a figyelmet: ,,az autonómia és a szabadság rokon értelmű szavak", ,,az autonómia eszköz a szabadság útjának megtalálására. Ezért ragaszkodunk hozzá, és ezért nem szabad elprédálni az önrendelkezés ügyét." Kiemelte: az Európai Unióban magyar unióra van szükség, az európai népek integrációjának előfeltétele a magyar integráció, ezért össze kell fognunk. Fontos határozatokat hozott a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés, de ,,a majdani székelyföldi parlamentet, a valós önkormányzati nagygyűlést kizárólag együtt tudjuk megszervezni, félre kell tenni a csoportérdekeket, egyetlen szervezetnek sincs joga kisajátítani az autonómia ügyét" — hangsúlyozta. A háromszékiek segítségét kérte, ne engedjék szétszakadozni a frontokat, a pártokat. ,,Fogjunk össze, és gyakoroljon nyomást a magyarság, hogy vezetői, képviselői ne kétfelé húzzák a szekeret, hanem haladjunk egy irányba, ez pedig az önrendelkezés Erdély és Székelyföld számára" — zárta nagy tapssal kísért beszédét Tőkés László.