És ha erről van szó, mint tapasztaltuk, a fajtiszta liberális Norica Nicolai vagy Che Guevara romániai csodálója, Victor Ponta semmivel sem marad el a román nacionalizmus közismert hívei mögött. Amolyan funaros, vadim tudoros dikcióval próbálják bizonyítani, a magyarság autonómiaigényével a román nemzetállam egységére tör, a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé emelése meg egyenesen a románság arculcsapása. És mint a gyermekek, kik félnek a sötétben, mániákusan ismételgetik az alkotmány első cikkelyét, miszerint Románia egységes, oszthatatlan, szuverén nemzetállam, s egy másikat, mely azt rögzíti, hogy ezt megváltoztatni szigorúan tilos.

A demokrata-liberálisok, akik korábban ugyanezeket a szlogeneket harsogták, de most, hogy az RMDSZ koalíciós társuk, s úgy érzik, még sok közös elintéznivalójuk van, engedékenyek, megértőek és barátságosak, s könnyed legyintéssel intézik el a március 15-i ünnepségeken megfogalmazott radikális kijelentéseket vagy kirívó feliratokat. Ahol sok ember van, sokféle vélemény elhangzik, megesik ez román pártrendezvényeken is, minek ebből ügyet fabrikálni — mondták egy szólamban. Így aztán sem Markó Béla marosvásárhelyi autonómiakövetelő beszéde, sem Tőkés László radikalizmusa, de látszólag még az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári menetelésében magasra emelt ama felirat sem hozta izgalomba őket, arra sem reagáltak irritáltan, hogy az ünnepségek vezérszónokai szinte kivétel nélkül elmondták, húsz év demokrácia után ideje, hogy a magyarság is kezébe vegye sorsa alakulását.

Március 15. lejárt. Bocék jobbnak látják egy ideig nem beszélni az ekkor elhangzottakról. Mert nyakukon az utca, a szakszervezetek, sztrájkok, tüntetések, tiltakozások. És egy ideig még szükségük van az RMDSZ-re.