1865

Tkts:

DEMETER JO

ZSEF Ur e nemes

város sok üdöig volt

föjegyzöje élt 56

évet meghalt

11

Az eldőlt sírkövet még az 1970-es évek elején ,,fedeztem fel" és jegyeztem le a feliratát. Ismeretek hiányában akkor még nem tudhattam, hogy ,,Tekintetes Demeter József úr" a háromszéki 1848/49-es események egyik főszereplője volt. Az 1990-es évek elején, amikor hagyománnyá kezdett válni a város temetőiben nyugvó szabadságharcosok sírjainak megkoszorúzása, felhívtam Kónya Ádám figyelmét az elhagyatott sírra. Ádi bácsi és Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum történész-muzeológusa még azon a nyáron felállította az eldőlt sírkövet. Következő évben meg is koszorúzták március 15-én a diákok, de azután többször is megtörtént, hogy március idusán valahogy nem jutott virág rá...

Ki is volt ő? A háromszéki önvédelmi harcokban tett cselekedeteiről az első méltatás a Közlöny 1849. május 30-i számában jelent meg: Demeter Józsefnek ,,egyéb teendői közt a katonaság élelmezését is el kelle a szék megbízásából vállalnia, mi felette terhes feladat vala akkor, midőn a sokszor tízezer főre is felszaporított háromszéki védsereg élelmezésére nézve, előre semmi pénzről, sem élelmiszerekről nem vala gondoskodva". Nagy Sándor tüzér főhadnagy, Gábor Áron segédtisztje Háromszék önvédelmi harcza, 1848—49 című, 1896-ban Kolozsváron kiadott könyvében így emlékezik rá: ,,mint élelmezési biztos derekasan betöltötte hivatását (...), hogy hiányt nem szenvedett a honvéd s lova: az az ő nagy érdeme volt".

Demeter József 1808 májusának második felében születhetett, mert a sepsiszentgyörgyi református egyház anyakönyve szerint 1808. június 5-én tartották keresztvíz alá. Adatok hiányában csak feltételezhető, hogy Demeter József felsőbb iskolát végzett Székelyudvarhelyen vagy Marosvásárhelyen, esetleg Nagyenyeden. Iskolázott ember volt, mert fiatalon bekerült a város vezetésébe. 1842-ben városi tanácsos, 1846-ban pedig már Sepsiszentgyörgy főbírája. Cs. Bogáts Dénes szerint 1841-től állt városa élén, és csak annyi időre volt távol a főbírói széktől, míg 1842—43-ban követként képviselte városát az erdélyi országgyűlésen.

1848. május 5-én Sepsiszentgyörgy ismét követévé választotta. Május 9-én még mint főbíró írta alá a városi tanácsosokkal azt a közleményt, amelyben a székelység nevében az Unió kimondását, a robot eltörlését és a székely határőrség megszüntetését sürgették. A május 29-re összehívott utolsó erdélyi rendi országgyűlésen, melynek legfontosabb tárgya Erdélynek az anyaországgal való egyesülése volt, Gyárfás Károly ügyvéddel közösen képviselték Sepsiszentgyörgyöt. A határőri rend választott képviselőjével, Berde Mózessel együtt abba az országos bizottmányba is beválasztották, melynek elnöki tisztét gr. Teleki József, Erdély kormányzója töltötte be. Követtársával, Gyárfás Károllyal jelen volt azon a bizottmányi gyűlésen is, ahol a székely követek a székely katonáskodás ügyét tárgyalták. Erről jelentésben számoltak be: ,,A gyűlésben való megjelenésnek következménye az lett, hogy hosszas vitatkozás után a székely követek együttes tanácskozásra gyűltek és 1848. június 2-án reggel 5 órakor összeülvén, a székely követek által megállapított elvek alapján Berde Mózes törvénycikket fogalmazott, mely szerint a katonai rendszer kimondassék úgy, hogy a katonáskodás az eddigi mód szerinti folytatása most megmaradjon a jövő országgyűlésnek az országos fegyverviselést teendő határozatáig..."

Az első népképviseleti pesti országgyűlésen ugyancsak mint Sepsiszentgyörgy képviselője jelent meg. Az 1848. július 13-án benyújtott személyi adatai alapján mandátumát két nap múlva igazolták. Távollétében főbírói állását nem tölthette be, ezért városa Kovács Gábor személyében új főbírót választott, akinek működését a király is szentesítette.

Pesti tartózkodása alatt a parlamentben a csíki és háromszéki képviselőkkel együtt Berde Mózest, a határőrök képviselőjét támogatta, és a székely határőrség megszüntetését sürgette. Tagja volt a számadást vizsgáló bizottságnak, és annak az ötventagú küldöttségnek, amely István nádort Innsbruckban felkereste. Rövid, kevéssel több mint két hónapos pesti tartózkodása alatt csupán az augusztus 10-i, szeptember 4-i és 20-i nyílt szavazásokon vett részt, melyeken az úgynevezett centrummal szavazott. A képviselőház jóváhagyásával Berde Mózessel és Gál Dániellel, Illyefalva képviselőjével együtt, mint meghatalmazott kormánybiztosok, 1848. szeptember 23-án tértek haza Háromszékre. Szé­kében vezető szerepet vállalt a nemzetőrség szervezésében, és rövid időn belül egyik fő tényezője lett az eseményeknek.

Részt vett a Háromszékről az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésre sereglő nép felvonulásának megszervezésében. Tagja volt annak a bizottságnak, amely előtt Agyagfalván a cs. kir. határőrtisztek a királyra, a független magyar minisztériumra és a magyar alkotmányra esküdtek fel. A Székely Nemzeti Gyűléstől a kormánybiztosok, köztük Demeter József, olyan felhatalmazást kaptak, hogy ,,ahol a hazában már kiütött vagy ezután kiütendő lázadások által" a magyarság veszélybe került vagy kerülne, oda hatalmánál fogva a ,,személy- és vagyonbátorság" védelmére bármikor katonaságot rendelhessen. Mint Berde Mózes vagy a jelen lévő Gábor Áron, ő sem volt híve annak, hogy a székely tábor megfelelő fegyverzet és ágyúk hiányában szembeszálljon az ellenséggel és a reguláris császári katonasággal.

Hazatérve Agyagfalváról P. Horváth Albert főkirálybíróval és Berde Mózessel 1848. október 23-án újból átvették Háromszék irányítását. Háromtagú központi kormányt alakítottak, melynek élén Berde Mózes állt. Demeter József kormánybiztosi minőségében főélelmezési biztos, Nagy Imre, a 11. Székely Huszárezred alezredese a háromszéki haderő katonai főparancsnoka lett. Az 1848. október 30-án keltezett ,,Három- és egyesült Miklósvárszékek minden népeihez" intézett körlevelükben hírül adták az agyagfalvi gyűlés határozatait, ugyanakkor fegyverbe szólították a szék minden egyes 18 és 50 év közötti lakóját. Kivételt csupán a ,,szerződtségszerű szolgák, polgári tisztek, megyés papok, oskolatanítók, mesterek s a szék szolgálatjában lévő egyének" élveztek.

Háromszék 1848. november 11—12-én tartott nagygyűlésén, amikor újraválasztották a szék vezetőségét, az irányítás élén Berde Mózes maradt, aki kormánybiztosi minőségében a polgári ügyeket intézte. A háromszéki katonai erők főparancsnokának a Kolozsvárról közben hazatért Dobay Károlyt, a 15. (II. Székely) határőrezred parancsnokát választották meg. Demeter József továbbra is főélelmezési biztos maradt, egészen Bem Erdélyt felszabadító hadjáratának végéig.

Jelen lehetett a Székházban Bem altábornagy fogadtatásán. Erről a korabeli Honvéd hasábjain is beszámolt: ,,Miután a múlt év júniusában a kirekesztőleg mezőgazdaság után élő [Sepsi]szentgyörgynek határát lúdtojás nagyságú jég teljesen semmivé tette; s egész augusztus folyamán oly szörnyen dühöngött a kolera, milyent még hallani és olvasni nem lehetett, csaknem minden 15-ik lakóját [Sepsi]szentgyörgynek sírba zárván; bekövetkeztek az októberi napok: agyagfalvi gyűlésre kellett menni, mindenfelől rendetlenül omlott a nép, mint tudva van, de egész Háromszékről rendes fegyelem alatt katonaság nem ment, minek pedig a rend fenntartására menni kellett. Ekkor [Sepsi]szentgyörgy kiállította s vitte a 4-ik gyalogszázadot, adván útiköltségül 100 ezüst f[orin]tot, úgy 100 ezüst forinttal segítette kimenni a lovasságot is.

A vaságyúk teljes felszerelése után is még ágyúkra lévén szükség, [Sepsi]szentgyörgy vette le a toronyból legelsőbben két harangját, s öntette ágyúvá. Központi raktároknak, hadifoglyoknak, betegeknek s minden más tárgyaknak, melyeknek elhelyeztetésére szükség volt, [Sepsi]szentgyörgy adott jó és alkalmas helyeket: sütőkemencéket építtetett, és mindezen intézeteket alkalmas egyénekkel, kezelőkkel ellátta, szállással, étellel, köntössel a Mátyás-lovagokat és honvédeket sokszor és több ideig is hasonló­ul ellátta, és bizony nem lehetne elészámlálni, mennyit tett vén és ifjú, férfi és nő és mindenki (kiemelés D. L.) egy pár reakcionáriuson kívül. De valamint Háromszékről nem lehet mondani, hogy nem tett, azért, mert néhány barátai a régi rendszernek visszahúzók voltak, úgy, sőt méginkább nem [Sepsi]szentgyörgyről, mert hol a lobogót elöl nem vitte, legelső volt a kíséretben. Tettünk mindent, mit lehetett, de nem kürtöltük ki azt, mit tettünk, mivel nem jutalomért és dicséretért, hanem a hon s magunk jóléte elémozdításáért tettük, s fogunk tenni ezután is…"

A ,,világosi végkarasztrófa" után egyesek szerint Demeter József ,,egyedüli volt, aki a győzőknek bosszúját kikerülhette", már csupán abban az értelemben, hogy a szabadságharc alatti tevékenységéért nem került várfogságra, mert az eljárást ellene is megindították. Az úgynevezett purifikációs vizsgálatát a haditörvényszék 1851. október 7-én szüntette meg.

Míg folyt ellene a vizsgálat, szülővárosában maradt, tudomásunk szerint nem kellett Nagyszebenbe utaznia, sőt, hivatalban volt. Ezt az 1849. novemberi jegyzőkönyv igazolja, melyet mint városi főjegyző írt alá. Amikor 1850. január 9-től Kovács István cs. kir. kapitány, kerületi főbiztos a ,,városi hivatali rendszert is új alakban kívánván létrejuttatni", személyesen nevezte ki a város vezetőségét, hivatal nélkül maradt. Ez az intézkedés a város autonómiájának semmibevételét jelentette. Hogy valamennyire visszavágjanak a gyűlölt császári csicskásnak, amikor 1850. február 9-én az idős Benkő Mihály betegségére hivatkozva lemondott tanácsosi tisztségéről, a város vezetősége nyomban Demeter Józsefet javasolta a helyébe. Kovács kapitány kijelentette: Demeter József mint kompromittált egyén szóba se jöhet, míg ártatlanságát be nem bizonyítja. Ezért Sepsiszentgyörgy passzív ellenállás mellett döntött. Kijelentették, hogy a tanácsosi állást nem töltik be, és ,,a hely addig ürességbe marad, míg Demeter József magát igazolhassa, minthogy azon helyet csakis Demeter József töltheti bé, mint mellőzhetetlen egyén" (kiemelés D. L.).

Főbiztosi engedéllyel 1850. április 9-én új választásokat írnak ki. Az új ,,hivataloskodó testületbe" Demeter József, még az amnesztia elnyerése előtt, 80 ,,szózattal" újból városi tanácsos lett, és ettől kezdve a Kovács kapitány által ,,kompromittált egyénnek" nevezett Demeter egyre magasabb tisztségeket töltött be a város vezetőségében. 1851. szeptember 7-én mint rendőrbiztos és helyettes főbíró volt jelen a közgyűlésen, decembertől pedig újból Sepsiszent-györgy választott főbírája lett. Nem sokáig ténykedhetett a város első embereként, mert 1852 szeptemberében a főbírót és tanácsosait Kovács kapitány bevádolta, ,,közbizodalmat vesztett, és tekintélytelen" közegnek nyilvánította a városvezetést, és elérte hivatalos úton való elmozdításukat, élve hatalmával, 1852. szeptember 26-tól az új választás kiírásáig ideiglenes városvezetőséget nevezett ki.

A félreállított Demeter József nem vonult vissza teljesen a közélettől. Részt vett abban a mozgalomban, amely Sepsiszentgyörgyön reáliskola beindítását szorgalmazta, ennek köszönhetően indult be 1859 szeptemberében az algimnázium, a későbbi Székely Mikó Kollégium. Az 1860-as évektől — Kovács kapitány Nagyszebenbe szökése után — visszakerült a város vezetőségébe. 1862-től újból Sepsiszentgyörgy főjegyzője, egyben királyi főjegyző is lett. Utoljára mint városa főjegyzője az 1866. évi osztrák birodalmi kézikönyvben szerepelt, de ekkor már egy éve halott volt.

Demeter József hosszú időn át nem alapított családot, ötvenegy éves múlt, amikor 1859. május 20-án nőül vette a jóval fiatalabb, 36 éves szárazajtai özvegyasszonyt, Kiss Ferencné Szabó Rákhelt. A városban birtokuk a Borvíz utcában volt. Ezt az 1850-es évekből való okmány is igazolja. Feltételezzük, hogy egy része éppen a Borvíz-hegy volt. Ezért is temethették ide mint a telek tulajdonosát.