Arról volt szó a helyhatósági választások után, hogy a megyeszékhely életét nem politikai, hanem gazdasági és hatékonysági szempontok alapján irányítják majd a győztes magyar pártok. Szépen össze is fogtak, úgymond koalícióra léptek, sajnos, barátságuk rövid életűnek bizonyult.
Összement a tej — ahogyan mifelénk mondják —, olyannyira, hogy Antal Árpád András polgármester úgy száz napja útilaput köttetett Bálint József MPP-s alpolgármester talpára. Elboldogul egy helyettessel is, nyilatkozta magabiztosan, mint olyan ember, aki tudja, hogy a hatalom, az erő az ő háta mögött van, s aki városi RMDSZ-elnökként bizonyára pártfeladatnak is tekintette, hogy ahol lehet, ott gyengítse magyar ellenfelét.
Bálint pert nyert, visszaült az alpolgármesteri székbe. S most városunk ifjú vezetője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a bíróság politikai döntést hozott. Meg is fejeli kijelentését: ,,ez a december elsejei koccintás ára." A kis logikai ficamot, miszerint nem ára, hanem jutalma, hagyjuk, nincs jelentősége, azt ellenben igen nehezen lehet elképzelni, hogy az ország mindenható ura, ki nem az MPP-t, hanem az RMDSZ-t emelte maga mellé a hatalomba, csak úgy leszól a sepsiszentgyörgyi közigazgatási bírósághoz, s azt parancsolja: azt a Bálintot, az MPP-től, ültessék vissza Sepsiszentgyörgy alpolgármesteri székébe. Életszerűnek tűnik valakinek is ez? Ugye, hogy nem. Tehát elegánsabb lett volna, ha a polgármester úr egyszerűen tudomásul veszi a törvényszék döntését. Politikai beavatkozást kiáltani annak, aki a hatalom teljes birtokosa e városban, enyhén szólva hiteltelen.
