A kézdialbisi néhai Majláth Mihály visszaemlékezéseiAki végigmuzsikálta a hadifogságot

2010. március 20., szombat, Roma szombat

1920. június 17-én születtem Kézdialbison. 1941. október 13-án rukkoltam be katonának Kézdivásárhelyre a 24-es határvadász zászlóaljhoz. 1942-ben Budapestre helyeztek, ahol a Lánchídnál voltam őrsparancsnok. Fél évig voltam a Lánchídnál. Tizenkét ember volt a kezem alatt. A hídtól elhelyeztek máshová, de Budapesten maradtam. 1944 végén kerültem az oroszok fogságába.

Székesfehérvárra vittek, ahol hat hétig tartottak. Onnan kivittek Lengyelországba, Varsóban állt meg velünk a szerelvény. Nem maradtunk ott sokáig, hanem elindítottak Oroszország felé. Moszkvába vittek. Én már itthon jól tudtam muzsikálni, hegedűn játszottam. Héttagú zenekart alakítottam, én voltam a prímás. Naponta százötven tisztnek kellett muzsikálni, volt közöttük lengyel, német, orosz, magyar és román. Hat hétig muzsikáltam Moszkvában, de annak hamar vége lett. Elvittek Szibériába, Magnitogorszkba kerültem a többi fogolytársammal együtt. Nekem a lágerben is jól ment a dolgom, ott is muzsikáltam azt, amit a tiszt urak kértek tőlem. Négy évig voltam fogságban. Nagyon hideg volt, lehetett sokszor mínusz ötvenfokos hideg is. Télen szőrcsizmát és földig érő bundát adtak, a fejünkre pedig bőrsapkát kaptunk. Abban a nagy hidegben nem lehetett dolgozni. Hárman voltunk fiútestvérek, és mind a hárman orosz fogságba estünk. Ők már nem élnek. Nekem jó életem volt, muzsikáltam, ettem és ittam. Három rend ruhám volt, naponta vasalt ruhában jártam. Jó életet éltem. Negyven kilométeres körzetben szabad járásom volt, kaptam erről propuszkát. Mindenfelé vittek muzsikálni. Én nem dolgoztam, de a többieket naponta kivitték munkára. Nekem az volt a dolgom, hogy muzsikáljak. Az oroszoknak tetszett a magyar muzsika. Mindent húztam nekik, csak éppen csárdást nem. A hangszereket a lágerben adták nekem és a zenekar többi tagjának. Olyan hangszer is volt, ami a láger asztalosműhelyében készült. Nyolctagú volt a zenekarom, a két háromszéki zenészen kívül a többi muzsikus magyarországi volt. Még volt velem a zenekarban két háromszéki, az egyik szárazajtai, és Tréfán Viktornak hívták, a másiknak Szász Nyika Mihály volt a neve. Az első kontrás, a második pedig bőgős volt. A fogolytársaim reggel hét órakor elmentek dolgozni, és este hat órakor jöttek vissza a lágerbe. Nagyon sokan meghaltak. Sokan elcserélték a kenyéradagjukat cigarettáért, pedig adtak minden tíz nap száz darab szivart minden cigarettázó fogolynak. A kenyeret a norma teljesítése szerint adták. Én végig egyetlen lágerben voltam. 1948 nyarán engedtek el a fogságból. Vonaton jöttünk Foksányig, a leszerelőlágerből engedtek el. Onnan tértem haza szülőfalumba 1948. június 30-án, s azóta is itt élek. Nekem nincsenek rossz emlékeim a hadifogságból...

(A visszaemlékezést 2006 őszén rögzítettük, interjúalanyunk ez év februárjában hunyt el.)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 184
szavazógép
2010-03-20: Roma szombat - Mózes László:

Roma gondok Erdővidéken

Roma kisdiákok a magyarhermányi iskolaudvaron
A romák számára az egyedüli felemelkedési lehetőség az oktatás és az állandó jövedelmet hozó munka. Előbbi valamelyest egyszerűbben, utóbbi jóval nehezebben megvalósítható. Az iskola vagy egészen kis korban rávezeti a cigány kisdiákokat — szüleikkel együtt! — a tanulás nélkülözhetetlenségére, vagy hagyja élni őket ösztöneik, szokásaik szerint, ám megfelelni ennek az elkötelezettséget, kitartást kívánó feladatnak igen nehéz.
2010-03-20: Roma szombat - Kisgyörgy Zoltán:

„Jelentem alázatosan: Dámi” (cigány katonák a világháborúban)

Kőröspataki roma telep a Fenyős-tető alatt, ahol bölcsőjét ringathatták
Negyvennyolcas honvédek névsorait nézegetve gyakran akad az ember olyan lajstromra, ahol a vezetéknév szerint szinte biztos, hogy magyar cigány legény viselte a mundért. 1849-ben a szépmezői ütközetben egyetlen Szász nevű árkosi cigány maradt életben, aki behengeredett az Olt teraszáról a folyó mellé, seblázát addig kúrálgatta a hideg vízben, hogy az est leple alatt hazavánszorgott Árkosra.