Ismertették az általuk szerkesztett, előbb afféle szamizdatlapként 1965-ben kiadott, majd betiltott, végül 2002-től negyedévente megjelenő kiadványt, felolvastak műveikből, beszéltek a kárpátaljai magyarság ,,pénz nincs, alkotói szabadság van" szellemében zajló művelődési életéről, hétköznapjairól, az ukrajnai cigarettacsempészet mellett folytatott könyvcsempészetről — állományuk bővítésére ugyanis a térségbeli könyvtáraknak pénzük nincs, a hivatalosan behozott kiadványok pedig túl drágák a magas vámilleték miatt —, az ukrán nacionalistákkal vívott harcról, a ruszinokkal való együttélésről. A jelenlévők így a kárpátaljai magyarság irodalmáról, a térség múltjáról, jelenéről és — az előadók által sugárzott elszántság, derű révén — talán jövőjéről is megtudhattak egyet s mást. ,,Így élünk mi, egyik szemünk sír, a másik nevet" — fogalmazott Dupka György a kellemes, meghitt hangulatú beszélgetésen, amelyen minden bizonnyal sikerült is megvalósítani azt, ami Zubánics László szerint a találkozó egyik célja volt: az elszakadt kötelékek összekapcsolását.