VERES IBOLYA, Uzon. Idén Kézdivásárhelyen ünnepeltem március 15-én. Jó volt látni ennyi embert székely és magyar zászlókkal, több is lehetett volna. Meghallgattuk több elöljárónkat, és Gábor Áron egyetlen, máig előkerült ágyúját is megcsodálhattuk: lelkünk valósággal itta e látványt. A térségbeli hagyományőrzők csatajeleneteket adtak elő, és bizonyára lovaik is érezték az ünnepély fennköltségét. Elhangzott az is, hogy az ágyú nem érkezett, „hanem hoztuk, hazahoztuk". Hát, Isten áldja meg őket érte. Kérjük, hozzanak az ágyú után autonómiát is.
TAMÁS MÁRIA KLÁRA, Kézdivásárhely. Két föld-visszaszolgáltatás miatti peres ügyem is van Barót polgármesterével, így tudom, bármit elkövet, hogy akaratát s vélt igazát érvényesítse. Éppen ezért a március 10-i sajtóbeszámolókat olvasva ismeretlenül is igazat adok dr. Bán István alpolgármesternek, aki — úgy látom — hozzám hasonlóan keresi igazát Nagy István polgármesterrel szemben.
ASZTALOS SÁNDOR, Kőröspatak. Év elején több száz méternyi telefon- és internetkábel lett tolvaj kezek áldozata, így számos helybeli és kálnoki család volt elzárva a külvilágtól. Az előfizetők és a hivatalosságok minden vonalon mozgósítottak, míg végül Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármester és Olosz Gergely képviselő közbelépése révén sikerült megoldani két falu lakóinak három hónapja vajúdó gondját. Nagy az öröm!
HARAI MIHÁLY, Szentkatolna. Nagyon elszaporodtak a kóbor kutyák Kézdivásárhelyen. Engem is megharapott egy 2009. november 30-án a vasúti átjárónál: kerékpárral haladtam, amikor egyszerre öt gazdátlan eb rontott nekem. Sebeim csak két és fél hónap alatt gyógyultak be, és amikor ismét arra jártam, láthattam, hogy a kutyák azóta is ott vannak, a járókelők épségét veszélyeztetve. Nagyon helyeselném, ha minél hamarabb befognák és elaltatnák őket.
KISS LAJOS, Maksa. Ezelőtt öt-hat évvel kijelentettem a rádiómat, hogy ne fizessem a kötelező adót egy olyan készülékért, amit soha nem hallgatok. Előbb az áramszolgáltató leolvasó emberénél próbálkoztam, de azt mondta, be kell menni Kézdivásárhelyre, ki kell tölteni a nyomtatványt, csak így lehet. Ezt is megtettem, de senki nem mondta, hogy ez sem elég — nemrég vettem észre, hogy csak egyszer nem fizettem a rádióadót, azután megint betették, és évekig kiszámlázták, pedig el is ajándékoztam a készüléket. Utólag mondta egy ismerősöm, hogy minden hónapban külön ki kell jelenteni a rádiót, azaz fel kell utazni Kézdivásárhelyre azért a havi 2,50 lejért, ami azonban az évek során szép összeggé gyűl, főleg, ha tudom, hogy jogtalanul szedték be tőlem és még ki tudja, hány sorstársamtól. Panaszt is tettem, de hiába, ezért is hozom nyilvánosságra az esetet.
