Kell lennie Székelyföldnek, ha ellene hodáki meg ókirályságbéli — regáti — hadakat importáltak, akárcsak Sepsiszentgyörgyre december elsején.
Kell lennie Székelyföldnek, ha ennyire és így kell hadakozni ellene iderendelt zsoldosokkal, akik csak úgy reptetik a hazugságok és valótlanságok szómadarait, mint ahogyan ezt immár rég megszokhattuk. Nem is kell ezeresztendős dokumentumokat előkotorni, Székelyföld létét az bizonyítja, hogy egyfolytában meg akarják hódítani, el akarják foglalni, s a térség megszállása szisztematikusan folyik. És Maroshévízen nem hasad meg a föld alattuk, amikor azt hőzöngik, hogy a Székelyföldre ekkor-akkor betelepedett atyjafiaikat „szolgaként kezelik", hogy számukra nincs esélyegyenlőség a munkaerőpiacon, hogy a székelyföldiek a közigazgatásban használatos román nyelvet veszélyeztetik.
Ha nem létezik Székelyföld, akkor miért kell ilyen ádáz küzdelmet vívni ellene? Ha nincs, és mégis ütik, vágják, akkor — hogy nemes küzdelmüket győztesen tudják befejezni — szakértőként Don Quijotét kell felkérni, hogy tanácsolja nekik: ne vívjanak csatát a szélmalom széllapátjaival.
Ha valaki eddig kételkedett volna Székelyföld létében, mert Victor Ponta oltyánjai erről eddig nem hallottak, akkor íme, itt a bizonyíték, van ilyen, és létezhet ilyen gazdasági régió is, mert miközben a Székelyföld megszállásában tettestársaik egy része Brassóhoz akarja vágni Székelyföld egy részét, a másik csapat Marosvásárhelyt akarja Kolozsvárhoz loccsantani, a Maroshévízre buszozók a régió együvé tartozásáról maguk bizonykodnak, hisz a Kovászna megyei, Hargita megyei és Maros megyei elnyomott románok nevében szólnak Maroshévízen, amire egyébként a helybeli románok nem kérték fel őket. Ők, néhány hőzöngő újjövevénnyel ellentétben, jól megvannak velünk, székelymagyarokkal. Nem szolgák, nem féltik tőlünk sem nyelvüket, sem kultúrájukat, és vannak, akik nemzetük ilyen mérvű lejáratását ország-világ előtt szégyellik, hisz ebben a többnemzetiségű, -nyelvű és -kultúrájú országban jól körülhatárolhatóan, időben messzire visszanyúlóan igenis, volt és van, és lesz is Székelyföld, ahol magyarok és románok tudnak és akarnak együtt élni, egymás nyelvét és kultúráját tisztelni.
