Meglehetősen kedvezőtlen előjelek és rendkívüli biztonsági intézkedések közepette kezdődik ma a németországi ― Rostock mellett lévő ― Heiligendammban a hét legfejlettebb ipari államból és Oroszországból álló G8-csoport háromnapos csúcsértekezlete.
Az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Kanada, Japán, Németország és Oroszország állam-, illetve kormányfői olyan időszakban ülnek tárgyalóasztal mellé a balti-tengeri üdülőhelyen, amikor a napirenden szereplő legfontosabb kérdésekben súlyos ellentétek árnyékolják be az egymás közötti kapcsolatokat, még inkább megrendült a fejlődő világ bizalma a nyolcak iránt, s a korábbinál is több kérdés hangzik el a globalizáció előnyeivel, illetve hátrányaival kapcsolatban. Talán ezért is jelölte meg a G8-csoport soros elnöki tisztét betöltő, egyben házigazda Angela Merkel kancellár a csúcskonferencia mottójaként a növekedés, valamint a felelősség fogalmát, utalva arra, hogy a nyolc gazdasági vagy épp politikai óriás felelős mindenekelőtt a világ további sorsának alakulásáért. Legyen szó akár a klímaváltozás hatásainak mérsékléséről, akár Afrika megsegítéséről vagy épp a növekedés biztosításáról.
A fejlett és a fejlődő világ közötti szakadék növekedésének, az elsősorban az afrikai kontinenst sújtó elszegényedés erősödésének, illetve a nemzetközi terrorizmus fokozódásának hátterében sürgette a német kancellár a globalizáció esélyeinek kihasználását és kockázatainak mérséklését. A globalizáció Merkel szerint az egész világ számára esélyt jelent a növekedésre, a jólétre, ezeket az esélyeket azonban fel kell ismerni, s kihasználásuk érdekében közös cselekvésre van szükség. S ezt jelölte meg elnöki minőségében a kancellár a nyolcak legfőbb feladataként.
A környezetvédelem terén jelentősek a nézetkülönbségek a részvevők között, noha, legalábbis a német kancellár szerint, a nyolcaknak példát kell mutatniuk a széndioxid-kibocsátás mérséklését, s általánosságban a klímaváltozás hátrányos következményeinek felszámolását célzó erőfeszítések terén. Közvetlenül a csúcs előestéjén Merkel még reménykedett abban, hogy sikerül kompromisszumot kötni, s olyan megállapodást kidolgozni, amely konkrét célkitűzéseket jelöl ki az elkövetkező időszakra, az egész folyamatot az ENSZ keretei között tartja, s vállalható azon országok számára is, amelyek a környezetet leginkább szennyezik, mindenekelőtt az Egyesült Államok vagy épp Kína és India. Afrikát illetően immár a nyolcak hitelképessége a tét. Az elmúlt időszak csúcstalálkozóin ugyanis különböző programokat fogadtak el a kontinens megsegítésére, két évvel például a skóciai Gleneaglesben bejelentették, hogy 2010-ig több mint a kétszeresére növelik az Afrikának szánt segélyeket. Angela Merkel a csúcs előtti nyilatkozatában ennek áttekintését fogadta meg, az afrikai országokkal kapcsolatban egyfajta reformpartnerséget ígért. Új támogatási eszközöket helyezett kilátásba a gazdasági reformok előmozdítására, továbbá a járványok leküzdésére.
Végezetül a külpolitika rendkívül nagy súllyal esik latba. Washington és Moszkva viszonyát az elmúlt hetekben rendkívüli módon terhelte meg az Egyesült Államok tervezett kelet-európai rakétatelepítési programja. De nincs egyetértés Irakot, Iránt vagy épp Koszovót illetően sem, noha a nemzetközi közvélemény egy ilyen csúcstalálkozótól valamifajta előrelépést vár. Még akkor is, ha a leghatalmasabbak 1975 óta tartó csúcssorozata eddig még egyszer sem eredményezett csodát. A korábban elfogadott ajánlások többsége azonban bizonyos mértékben mégiscsak iránymutató volt. S az említett kérdésekben most égetően szükséges az új irányok kijelölése. Ellenkező esetben az állam- és kormányfők csúcsértekezlete csak a feszültséget és a csalódottságot növeli, s felnagyítja a globalizációval ― és a nyolcakkal ― kapcsolatos kérdőjeleket.
