A Szent József-búcsúra való felkészülést háromnapos lelkigyakorlat előzte meg, melyet a miklósvári Keresztes Zoltán plébános tartott. Ünnepi szentbeszédében hangsúlyozta, hogy ebben a mostani világban, amikor apa nélküli társadalom van kialakulóban, amikor veszélybe került a férfitársadalom, szükségünk van Szent József példájára, aki a Szent Család feje. Sokan félreismerték. Pedig szoros kapcsolata volt az üdvösségtörténettel: különleges apaságával szolgálta Jézust. Fontos a hiteles apakép kialakítása, amely nem hamis, erőszakos férfiasságon alapszik. Akit nem erősítenek meg férfi mivoltában, abból dühös ember lesz. Aki megjárja a férfivá válás útját, az igaz ember lesz. (De az is igaz, hogy minden hiteles férfi mögött egy nő áll.) Elmélkedésében a plébános megvizsgálta János apostol és Keresztelő János életét, akik a férfiasság kétfajta példáját elevenítik meg: az egyik megengedi, hogy érzései legyenek (a legtöbb férfi számára ez elképzelhetetlen, elborzadnak a gyöngédségtől), s ez újfajta szabadságra vezeti, a másik figyelmét az Úrra fordítja, nem hízeleg senkinek, nem kétkulacsos, a hűség embere, életét is feláldozza. Az igazi férfiideál mégiscsak Szent József, aki a hit példaképe. Nem volt önfejű. Igaz ember volt... Így jó szülőkké nem az okosak, nem a gazdagok válhatnak, hanem azok, akik az isteni szeretetet próbálják közvetíteni. A szülői tekintélyt nem kivívni, hanem kiérdemelni kell.

A fiatalok lelki napja egybeesett a lelkiségek tavaszi imanapjával. Miklósváron hatvan fiatal gyűlt össze, ahol a hivatásküldetésről, a jövőképről beszélgettek. A katolikus egyházi elöljárók úgy döntöttek, hogy a lelkiségek segítségével ezentúl évente kétszer fognak városszintű, egész napos lelki napot tartani: tavasszal a Szent József-búcsú napja környékén, ősszel pedig a Krisztus király ünnepe előtti szombaton. A mostani téma igazodott a pasztorációs tervhez. A papok évében Ambrus István-Ábel tisztelendő két személyes hangú, megszívlelendő előadást tartott a Krisztus és pap, A pap és a hívők témában, amit kiscsoportos megbeszélések követtek. Többek között elhangzott: a pap feladata, hogy engedje Krisztust cselekedni, aki a szolgálat által folytatja tovább küldetését népe körében.

A Szent Benedek-búcsún Szabó Lajos kanonok-plébános elmélkedésében felhívta a figyelmet a megújulás fontosságára. Európa védőszentjének életét vizsgálva, ennek hármas forrása van: a Szentírás, az eucharisztia és a közösség. Nem a versengésnek kell hódolni, hanem egymásra odafigyelve meg kell újítani életünket. S ezt a legkisebb közösségben, a családban kell kezdeni, majd kiterjeszteni a közösségekre, munkahelyre, az egész társadalomra. Az ünnepi szentmisén elhangzott a Szent Benedek-i buzdítás is: „Imádkozzál és dolgozzál!"