A modern kor vívmányaként ünnepelt mobiltelefonnal ma már szinte mindenki könnyedén legyőzheti a távolság és az idő korlátjait, azt azonban sokan elfelejtik, hogy az apró szerkentyű használatának is megvannak a maga illemszabályai.
Ha kellemetlenül érezzük magunkat a vonaton, vagy az irodában megszólaló csengőhangunktól, akkor minden bizonnyal rosszul választottunk. Persze, ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a kedvenc előadója csendüljön fel minden bejövő hívásnál, akkor legalább a hangerő beállításával legyen tekintettel a környezetére. Mikor pedig találkozóra, színházba vagy moziba megyünk, kapcsoljuk ki a telefonunkat, vagy legalább állítsuk rezgő módra. A mobiltelefon lényege a gyors, azonnali és nagy távolságokat átívelő kommunikáció lehetősége. Éppen ezért fölösleges kiabálni a beszélgetőpartnerünkkel. Legyünk tekintettel a környezetünkre is, és ne kezdjünk el telefonálgatni egy békés újságolvasókkal tömött vasúti kocsiban vagy egy zsúfolt buszon. Ha mégis felvesszük ilyenkor a telefont, akkor igyekezzünk kerülni a magánügyekkel kapcsolatos intim beszélgetéseket, a káromkodással és vérmes megjegyzésekkel teletűzdelt nagymonológokat, továbbá a pénzzel, a szexualitással és a test működésével kapcsolatos témákat. Vegyük tudomásul, hogy a múzeumokban, galériákban, templomokban, könyvtárakban és kórházakban tilos a mobilhasználat.
A hús-vér ember több figyelmet érdemel, mint egy szerkentyű, ezért próbáljuk meg kikapcsolni a telefonunkat, ha valamilyen rendezvényen vagy találkozón veszünk részt. Ha fontos hívást várunk, akkor azt előre közöljük, és kérjünk elnézést. Fogadáson vagy bármilyen összejövetelen igyekezzünk félrevonulva elintézni a fontos hívásokat. A banki ügyintézés, a kasszánál való fizetés vagy egyéb hasonló tevékenységek közepette szintén illetlen dolog telefonálgatni.
Kerüljük az SMS-ezést is, ha társaságban vagyunk, hacsak nem valami nagyon sürgős ügyről van szó. A rövid szöveges üzenetek célja és rendeltetése ugyanis az, hogy gyors, azonnali üzeneteket váltsunk, és nem az, hogy pár száz karakterbe sűrítve közöljük valakivel, miért is vagyunk kénytelenek lemondani az aznapi találkozót. Utóbbi esetben mindig telefonáljunk inkább. SMS-ezéskor kerüljük az érthetetlen kifejezéseket, és igazodjunk a hagyományos nyelvtan szabályaihoz (központozás, írásjelek, betűzés), hogy minél érthetőbbé tegyük a mondanivalónkat. A szokásos köszöntéseket és bemutatkozásokat elhagyhatjuk, feltételezve, hogy a címzett ismer minket. Semmiképpen ne használjuk az SMS-t fontos információk közlésére, szakítás bejelentésére, részvétnyilvánításra.
