Vasile Prahovean, a Colan-iskola igazgatója: Az önkormányzatnak nincs konkrét elképzelése a szentgyörgyi iskolahálózatról
Véget ért a Funeriu-féle oktatási törvénytervezet kéthetes közvitája, de azt nem tudni biztosan, hogy a minisztérium mennyi időt szán a beérkezett javaslatok beépítésére, mikor kerül a jogszabály a parlament elé. Az ellenben biztos, sokakat az tartott távol a hozzászólástól, hogy az elmúlt öt esztendőben minden miniszter megalkotta a maga törvénytervezetét, s bár sok módosító javaslat született, egyikből sem lett törvény.
Az új változat minden eddiginél többet ígér a kisebbségi oktatás szempontjából, de azzal, hogy az óvoda előkészítő csoportját és a középiskola kilencedik osztályát az elemi, illetve az általános iskolai oktatáshoz sorolja, mind szakmailag, mind kivitelezhetőség szempontjából a feje tetejére állítja azt, ami eddig jól működött. Általában véve lépést jelent az új jogszabálytervezet az iskolai autonómia megteremtése felé, de korlátozza az egyházak iskolaalapítási lehetőségeit, nem tér ki külön az alternatív oktatásra, az egyik cikkelyben csak a kötelező oktatásra vonatkoztatja az ingyenességet, a másikban kiterjeszti ezt a középfokú tanulmányokra is. A közoktatást, a felsőfokú oktatást, a pedagógusok jogállását és a felnőttképzést szabályozó törvénytervezetről pedagógusokat, szülőket, iskolaigazgatókat kérdeztünk, a válaszokból kiderül, amennyire kusza a törvény, annyira változatosak a vélemények is.
Ára van az iskolai autonómiának
Keresztély Irma főtanfelügyelő: Ez a törvénytervezet valós decentralizációra adna lehetőséget az iskolák szintjén, persze, ez attól függ, hogy az egyes cikkelyek alkalmazását szabályozó módszertanok milyenek lesznek. Pozitívnak tartom azt is, hogy az élethosszig tartó oktatás szabályozása is bekerült a törvénybe, ami lehetővé tenné, hogy a felnőttoktatás intézményesített formában valósuljon meg, és államilag támogatott legyen. Szerintem az jó, hogy az iskolák alkalmazzák a tanárokat, mert ezáltal nő a felelősségük az oktatás minőségét illetően. A tanár munkáját folytonosan kell minősíteni, értékelni, mert a jövő arról szól, hogy a tanár munkájának minősége határozza meg a javadalmazást is.
Negatívum, hogy az egyes fejezetek és cikkelyek között ellentmondások vannak, és ha csak felületesen veszik figyelembe a lentről érkező javaslatokat, anélkül hogy az egész törvényt egységében átfogalmaznák, összhangba hozva az egyes fejezeteket és cikkelyeket, az bizony csapdát rejt, ugyanis a finanszírozás szempontjából a tervezet jelenlegi változata alkalmazhatatlan.
Komán László földrajztanár, sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola: Szerintem a törvénytervezet nem tartja szem előtt a diákok érdekét, és az sem igaz, hogy kevésbé stresszes lenne a tanulók számára az új felmérési módszer, mivel a kötelező oktatás végéig ötször vizsgáztatnak. A tanárok jogállását szabályozó fejezetben pedig azt látjuk, hogy a tanárnak csak arra van joga, hogy szabadságra menjen és nyugdíjba vonuljon. Eltűntek a kedvezmények, mint például az ingyenesség az egyetemi bentlakásban a pedagógusszülők gyermekei számára, nem szerepel a tervezetben az ingázó tanárok utazási költségeinek megtérítése és egyebek. Két pozitív dolgot is kiemelnék. Fontosnak tartom, hogy a történelmet és a földrajzot a gyermekek anyanyelvükön tanulhatják, és jónak látom a vezetőtanács összetételére és szerepére vonatkozó szabályozást, mert így szélesebb jogot és lehetőséget biztosít az iskola számára, hogy saját elképzelése szerint állítsa össze a belső szabályzatot, s határozzon bizonyos kérdésekben.
Nagy Edit óvodavezető, sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon: Természetesen, nem értünk egyet azzal, hogy az előkészítő csoportot átvigyék az iskolába. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy hatévesen még nem érettek a gyermekek arra, hogy negyven-negyvenöt percet üljenek a padban. Ha külön iskolai programot írnak a nulladik évnek, akkor sem tudják megvalósítani azt, amit az óvodában, hogy játékos módszerekkel, otthonias légkörben tanuljanak. És nagyon fontos, hogy ebben az esztendőben kell fejleszteni a manuális készségeket, ami az írást készíti elő, nem is beszélve egy sor olyan tevékenységről, ami mind az iskolai tanulást előzi meg, s ezekre az óvónőknek megvan a speciális képzettségük.
Rápó Árpád szakoktató, sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola: Engem az zavar, hogy a szakoktatás egy ideje mindinkább leépül. A jelenlegi törvényben drasztikusan csökkentették a gyakorlati órák számát, és megszűnik a csoportos oktatás, egy egész osztállyal kell megtartani a gyakorlati órákat, ami elképzelhetetlen az előírt kötelező huszonnyolcas, harmincas létszám esetén.
Hátrányban a kis létszámú iskolák
Vasile Prahovean igazgató, sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola: Ez a törvény inkább az alárendeltségi viszonyokat erősíti meg. Szerintem a valós decentralizáció ott kezdődik, hogy a központi intézmények — például a tanfelügyelőség — inkább tanácsadói, pályázatkészítő és pályázatkutató csoporttá alakulnak át, és nem az iskolák tevékenységét ellenőrzik. A mi iskolánk jövőjét nem tudom felmérni, mert egyelőre az önkormányzatnak nincs konkrét elképzelése a jövőbeli sepsiszentgyörgyi iskolahálózatról, átszervezésekről, esetleges iskolabezárásokról. Nálunk átlagban tizenöt tanuló jár egy osztályba, ami az új finanszírozási feltételek szerint nem elegendő. Román tannyelvű oktatási vonal is működik iskolánkban, de figyelembe kell venni, hogy a szentgyörgyi román közösség számbelileg hanyatlóban, és egyre kevesebb a fiatal, tehát tovább csökkenhet a tanulólétszám.
Kovács Attila igazgató, málnási Tőkés József Általános Iskola: Sok faluban gond lesz a tanterem biztosítása a nulladik és a kilencedik osztálynak, illetve az, hogy kik fognak tanítani ezekben az osztályokban. A tanár habitusától függ, hogy ha eddig csak általános iskolában tanított, miként fog átállni a kilencedikes tananyagra. Erről a kérdésről mi, falusi iskolaigazgatók korábban egyeztettünk, kiderült, a megyében egyetlen iskola sem helyeselte ezt az esztelen felosztást. Egy másik szempont: Málnás közel van Szentgyörgyhöz, a szülők megszokták, hogy gyermekeik ott tanulnak tovább nyolcadik után, most nehéz lesz elfogadtatni, hogy hagyják itthon még egy évet. Lesznek majd, akik elmennek, és ott marad egy kilencedik osztály néhány gyermekkel, ami még jobban rontja a fejkvóta szerinti költségvetésünket, mert az alacsony létszámú osztályok után nem kapjuk meg azt, ami a teljes osztályok esetén jár egy tanuló után. Az iskolaszékekről pedig azt tartom, hogy ebben a formában nem jók, mert külső emberek mondanák meg, mit és hogyan tegyen az iskola, ráadásul a törvény nem szabja meg, hogy a vezetőtanácsban részt vevő szülőknek és önkormányzati képviselőknek milyen végzettségűeknek kell lenniük.
Nagy Sándor igazgató, mikóújfalusi Fejér Ákos Általános Iskola: Nálunk nem lennének teremgondok, de a tanárokkal igen. Sok idős tanárnak nincs meg a megfelelő képzése, hogy kilencedik osztályban taníthasson. Azokról van szó, akik a hároméves főiskolát végezték, illetve a bolognai rendszerben csak az alapképzést, és nem mesteriztek. Ellentmondás, hogy kevesebb óraszámot ír elő a törvénytervezet a diákoknak, de nem csökken a tanárok heti óraszáma. Bár kínál olyan megoldást, hogy bizonyos órákat tartsanak meg a tanárok, a többit dolgozzák le délután, amikor felügyelik a gyermekeket, hogy tanuljanak a következő napra, de falun, ahol általában sok az ingázó tanár, ez nem megoldható. Az iskola vezetését pedig ellehetetlenítik az új típusú iskolaszékek felállításával. A tanároktól minél magasabb képzettséget követelnek, de a szülőktől és a tanácsosoktól semmit.
Papp László igazgató, Zabolai Általános Iskola: Az óvodából nem igazán tudnánk átvenni egy csoportot, mert annak tanítónő kell, új bútorzat, amire anyagi lehetőség nincs. A kilencedik osztályt be tudnánk fogadni, van termünk, tanár is lenne, mert szakképzettek a kollégák. De nem tartom helyesnek az iskolaszék összeállítását, mert olyan, mintha a minisztériumot a közember vezetné. A döntést a szakembereknek kell meghozniuk. De mindebből aligha lesz valami, ugyanúgy, mint a korábbi tervezetekből.
A legfőbb kérdés: mit és hogyan tanítanak
Tulit Attila szülő, Sepsiszentgyörgy: Ezzel a kerettörvénnyel az a baj, hogy megszövegezését nem előzte meg modellezés, kutatómunka, nem lehet tudni, hogy előírásai alkalmazhatóak-e. Óriási terheket ró az önkormányzatra, a szülőkre, itt nem csak anyagi, hanem erkölcsi terhekre is gondolok, és merőben más pedagógusi hozzáállásra van szükség. A lényegi kérdések, amelyek igazán az oktatás velejét érintik, a tantervek összeállításakor érvényesülnek. Most is vannak buktatók, bár magyarul tanulhatják majd a gyermekek a történelmet és a földrajzot, de a tankönyveket románból fordítják. Szóval, egy sor kérdés még hátravan, de a legfőbb: mit és hogyan tanítanak gyermekeinknek.
Bakó Zoltán szülő, Sepsiszentgyörgy: Összességében jónak találom a törvénytervezetet a gyermekek számára, de elsősorban az intézményi autonómiát látom megvalósíthatónak, ha ez a törvény így marad. Ha a szülő tényleg bele tud szólni a dolgok menetébe, az valóban előrelépés lenne a gyermekek szempontjából is. Persze, mindez attól függ, hogy mi marad meg a jelenlegi változatból, és milyenek lesznek az alkalmazási módszertani szabályzók.
Wolf Emil sepsiszentgyörgyi szülő: Úgy látom, bizonytalanság jellemzi az egész rendszert, rossz a gyermeknek, rossz a pedagógusnak. A diák tanul egy bizonyos dolgot, készül a vizsgára egyféleképpen, de közben változik az eljárás, az egész vizsgáztatási folyamat meg a tételek. Minden ciklus előtt tudnia kell a diáknak, hogy mire számíthat. Ugyanakkor én minden egyes volt tanáromat, dadát, óvónőt tisztelek, és most úgy látom, hogy a diákok egyre kevésbé tisztelik a tanárokat, amiért a tanárok is hibásak, de a szülők is, akik egyre jobban kezdik tudni, hogy mi lenne a pedagógus dolga.
Vass Mária Izabella szülő, a Sepsiszentgyörgyi Szülők Egyesületének elnöke: Egyesületünk is fogalmazott meg módosító javaslatokat, mert fontosnak tartottuk, hogy hozzászóljunk. Az a véleményünk: a szülőknek ott a helyük az iskolaszékekben, mert a mi gyermekeinkről döntenek ott, ám ennek nem kellene papírformaságnak maradnia, mint most. Aki részt venne szülőként az iskola vezetőségében, annak felelősen kell vállalnia ezt a feladatot, és erre őt fel lehet, fel kell készíteni.
Politikai akaratra is szükség van
Gidófalván nem aggódnak a gyermeklétszám miatt
Farkas Anna parlamenti képviselő a napokban részt vett a Sepsiszentgyörgyön tartott vitafórumon, amelyet a szülők egyesülete szervezett, lapunk villáminterjúban kérdezte a törvénytervezet elfogadásának esélyeiről.
— Van-e valós politikai akarat ahhoz, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó cikkelyek a törvénytervezetben megfogalmazott formában maradjanak, illetve a magyar közösség részéről javasolt módosítások bekerüljenek?
— Mi csak annyit tehetünk, hogy mindkét ház oktatási bizottsági tagjait meggyőzzük arról, hogy amit mi szeretnénk, az mindenkinek előnyére válik. Például az, hogy a román nyelvet ezután saját programok és tankönyvek alapján tanítjuk, előnyére válik a mi gyermekeinknek, de a társadalomnak is, mert olyan gyermekeket nevelünk, akik majd bárhol megállják a helyüket. Úgy néz ki, hogy a politikai akarat megvan most ahhoz, hogy ez a cikkely ilyen formában átmenjen.
— Lesz-e valós autonómiájuk az iskoláknak?
— Úgy érzem, hogy az önkormányzati autonómia erősödik meg, és ezen belül az iskolai autonómia is. Nagyban függ majd attól, hogy a vezetőtanács hogyan uralja a helyzetet, miként fogják tudni vállalni a rájuk háruló feladatokat, hogy alakul át a szülői társadalom, illetve miként vesznek részt az önkormányzatok. Az iskolákat minősítik majd, és nem lesz könnyű egy gyenge minősítésű iskolát bezárni, ezt majd fel kell vállalnia az önkormányzatnak.
