A nagy múltú rendszerváltó párt hosszas huzavonák és óvások után a legfelsőbb bíróság legújabb döntése szerint mégiscsak állíthat budapesti listát. Az országos kerületekben is indulhatnak, három megyét kivéve. Az azonban csak a választásokon dől el, hogy az állandó belső vitákkal, hatalmi harcokkal elfoglalt párt bejuthat-e a parlamentbe.
Az MDF bomlási folyamata már a nagy tekintélynek örvendő, rendszerváltó miniszterelnök, Antall József idejében megkezdődött, de tulajdonképpen az alakulásig nyúlik vissza, az első, máig sugárzó vita már a lakitelki sátorban az volt, hogy legyen párt az MDF, vagy maradjon mozgalom. Azután mégiscsak párt lett, megnyerte a választásokat, s kormányt alakíthatott, de a viták nem szűntek, először a párt liberálisnak tartott politikusait, Elek Istvánt és Debreczeni Józsefet távolították el (utóbbi közel húsz év aktív újságírói tevékenység után ismét visszatért, s a változó MDF képviselőjelöltje lett, bár a kopogtatócédulákat meglehetősen nehezen szedte össze).
Ezután robbant a bomba: Csurka István és hívei, kilépve a fórumból, Magyar Igazság és Élet Pártja néven alakítottak új pártot, de az elveszített 1994-es választások után Antall közeli barátai és miniszterei is kiléptek az MDF-ből, a megboldogult Szabó Ivánnal az élen. A viták továbbra sem szűntek, a párt tábora és képviselőinek száma egyre fogyott, kíméletlen hatalmi harc kezdődött az új elnök, Dávid Ibolya és a lakitelki alapító, egykori elnök Lezsák Sándor között, mely utóbbinak és híveinek, köztük Horváth Balázs exbelügyérnek a kizárásával sem zárult le, évről évre újabb és újabb alapító tagok, meggyőződéses MDF-esek estek a hatalmi harc áldozatául, s a párt népszerűsége is aggasztóan zuhant. A válságot csak elmélyítette a párt találkozása Bokros Lajossal, aki mégiscsak nyert a legutóbbi uniós választásokon egy mandátumot, s bejutott az Európai Parlamentbe, segítve a nagy múltú párt túlélését. Amikor viszont ismert programja alapján Dávid Ibolya miniszterelnöknek jelölte, s napirendre került a régi ellenféllel, az SZDSZ-szel is a választási szövetség, már a nagy hírű volt kormányfő, a párt nagy öregje, Boross Péter sem bírta tovább, és kilépett, többen követték, Csapody Miklós viszont végig maradt, amíg legutóbb saját maga is meg nem tapasztalta, hogy senki sem pótolhatatlan. Csapodyt, aki a párt hű, a vezetéshez végig lojális, népszerű politikusa volt, a tizenegyedik helyen indították volna a pesti listán, a neki ígért helyen a szövetséges szabad demokraták egyik politikusát jelölték. Ezt már Csapody sem viselhette el, sértődötten kilépett. Mindennek bizonyára számtalan tanulsága van, melyekre akkor lesz érdemes visszatérni, ha Dávid Ibolya és híveinek tervei nem sikerülnek, s az MDF mégsem jut be a parlamentbe…
