Sir John Bowring (1792—1872) angol nyelvész, irodalmár és gondolkodó több mint száz nyelvet beszélt, köztük a magyart is. Sok magyar költeményt fordított angolra. 1830-ban kiadott egy verses kötetet, amelynek előszavában fogalmazta meg: ,,A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött, és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír... Olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő viharra karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönös, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségének..."
Idézhetnénk többet a hatalmas tudású angol nyelvész és irodalmár nyelvünket dicsérő könyvének előszavából. Idézhetném Berzsenyi Dánielt, a költőt, ki mindenkinél hamarabb felfedezte a magyar nyelv ősiségét, vagy mondhatnám Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér után, hogy ,,Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók"! Ők s a többi poéták, akiket tanítottak és akiktől tanultunk, ,,ott voltak" veletek, kedves, az anyanyelvért, a kétnyelvűségért tüntető ,,januári ifjak". Írom e művészi jelzőt nevetek elé, mert a ’48-as márciusi ifjakként emlegetett — a Jelenkor és az Életképek című lapok körül gyülekező, többek közt Irányi Dániel, Irinyi József, Jókai Mór, Nyári Albert, Petőfi Sándor, Vasvári Pál stb. — értelmiségiek csoportosulása is ,,bátor volt és merész" százhatvankét tavasznak előtte, akárcsak ti, 2010. januárjának 27. napján, akik a Billa nagyáruház előtt kértétek, követeltétek édes anyanyelvünk egyenértékű használatát a ránk erőltetett államnyelvvel párhuzamosan. Példamutatásból jelesre vizsgáztatok előttünk, a negyvenes években született nemzedék előtt, kedves sepsiszentgyörgyi fiatalok!
