A mindig megújuló emberöltőknek szükségük van arra, hogy megértsék a tojásírás és a locsolás szimbolikáját, jelképes üzeneteit. Ez csak úgy lehetséges, ha visszapillantunk a szokásrend múltjára, főképpen arra, ami még ma is élő, ami sok-sok szállal kötődik a múlthoz, s bár egyre ritkábban, de évente új hajtásai jelennek meg a múltbéli eredeti és egészséges gyökerekből.
Árapatak a tiszta forrás
Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékeztet. A Föld sok népének hite szerint a tojás az emberi lét kezdetét jelenti, jelképezi a természet újjászületését. Színezése, díszítése az emberi szépérzék kifejezője, az ünnepek szokásrendjével egyidejűleg tökéletesedett. A háromszéki írott-festett tojásoknak van már irodalma, összefoglaló tanulmánya már régebb megszületett. Elég, ha a Kézdivásárhelyen munkálkodó Balázs Márton (1864—1948) és az árapataki Lőrinczi Vencelné Dénes Etelka tanítónő élő hagyatékára utalunk. Nem ritkák ma már az értékes írott-tojás-gyűjtemények, de ritka az a település, ahol ne akadna egy-egy ügyes asszony, vagy ahol a letelepedett gyimesi és moldvai csángó asszonyok révén ne honosodott volna meg a tojásírás. Erre jó példa a városközeli Szotyor, ahol két gyimesi és moldvai csángó asszony, Bajka Zsoica és Karsai Anna honosította meg a népszokást, s megtanítottak sok fiatalasszonyt e szép mesterségre. Mi azonban a háromszéki élő gyökereket kerestük, a tiszta forrást. A gyökerek Árapatakra vezettek.
Rácz Ida: Én csak a nagyanyám mintáit írtam
— Én nagyanyámtól, Gászporné Bakó Máriától tanultam a tojásírást, aki árapataki asszony volt — emlékezett özv. Rácz Istvánné Gászpor Ida. — Írtam barackmagos, laptás, veszettutas, szilvamagos, fésűs, cserelapis tojásokat. Ezeket a mintákat mind ismerik az árapataki asszonyok. De korom miatt feladtam.
Bakó Ferenc házában a ház asszonya, Erzsi néni festette a tojásokat, lányai a nehezebb felével, az írással foglalkoztak. A legkisebb lány, Lupuné Bakó Enikő is mestere a ,,széptudásnak", egyébként az árapataki óvoda magyar csoportjának pedagógusa. Van hát, aki tiszta forrásból továbbadja a hímes tojások készítésének művészetét.
— Mi a szomszédasszonytól, néhai Balogh Györgyné Bakó Blankától tanultuk a tojásírást, aki 18 éve halt meg. Hagyományosan dolgoztunk. Nyersen írtuk meg a tojást. A lehűtött festőlében festődött meg, mert a forróban a viasz összefut. Az a jó tojás, ami füstben készül, a kályha mellett, mert a viasznak forrónak kell lennie. Az írókandérokat én csináltam, nekünk nincsen olyan mai modern gyertyás íróműszerünk — mondotta Bakó Erzsébet. — Előbb Edit lányom, a nagyobbik gyakorolta bele magát, s tőle tanulta meg a két kisebb, Erzsébet és Enikő, az óvónő. Blanka néni nagyon tehetséges volt, egyidősök voltak Lőrinczi Etelkával. De azt is tudni kell, hogy nagy mestere volt a tojásírásnak az öreg Mári néni, Etelka tanító néni édesanyja: Bálint Mária, Honvéd Dénes Jánosné. Tudott itt még írni Rácz Gizella, Tök Jánosné, Eszti néni. Ezek az igazi források.
A szomszéd Székely Imréné Dénes Eszter kiegészítette a hajdani és élő tojásíró asszonyok névsorát. Derzsi Istvánné Székely Eszter a sírba vitte tudását, de leánya, Derzsi Emese Bécsben él, lehet, hogy ott most éppen árapataki tojást ír. Péter Albertné Sándor Ágnes megtanította leányait, Erzsébetet és Piroskát. Él hát a hagyomány Árapatakon. Tiszta forrásból táplálkozik, nem keverik az asszonyok az ősi mintákat újakkal.
Húsvét a ládafiában is
Nem végeztünk felmérést, hogy hány és milyen eredetű írott-tojás-gyűjtemény létezik megyénkben. A fennállásának tizedik esztendejét nemrég ünneplő árkosi tájmúzeum hímestojás-gyűjteményének a száma eléri a hétszázat. A gondosan raktározott és felcímkézett gyűjtemény külön értéke, hogy nemcsak a ma élő tojásírók különböző jellegű munkáit tartalmazza, hanem elsőbbséget kap Háromszék régi, autentikus, de ma is élő kincse: Lőrinczi Etelka több mint hetven árapataki írott tojása.
Itt találtunk rá a hilibi Osváth Regina munkáira. Hilib felső-háromszéki gyökere a tojásírásnak, Balázs Márton is említi tanulmányában. Néhai Hajdú Ilona fenyőágas és ökörhúgyos tojásainak ,,pingálását" unokája, Palkó Mónika tanítónő is megtanulta. Van tehát itt is, aki jó helyen, az iskolában elvetheti a hagyomány magját.
A csernátoni régi ,,hímek" bizonyára Haszmann Orsolya és Gabriella tevékenysége nyomán keltek új életre. Hasznos kezdeményezés volt, hogy megírták a Balázs Márton tanulmányában látható régi tojásokat, életre hívása volt ez a csak rajzokon őrzött mintakincsnek.
Bálinth Zoltán: Ezek a Balázs Márton-félék
Az árkosi gyűjteményt kiegészítik a Kárpát-medence más tájairól származó írott tojások. Bálinth Zoltán gyűjteményében helyet kaptak a különleges, díszes tojások is, amelyekre mákszemekből, növényi magokból, csillagtésztából ragasztották rá a többnyire szimmetrikus és szemnek tetsző mintákat. Láthatók a kálnoki Kecskés József patkolt, Jáni Réka maratott mintás és a szentivánlaborfalvi Fazakas Sándor vésővel faragott libatojásai. Megkülönböztetett figyelemnek örvendenek a háromszéki képzőművészek által készített hímes tojások, legújabban Várallyai Réka művészettörténész munkái. A népművészet különleges fajtáját képviselik a ,,gyöngytojások".Bálinth Zoltán társaságában látogattunk el a Bodokon élő Sterczel Gergelyhez, aki — akárcsak Kalotaszegen — a sok munkát igénylő gyöngytojásokat készíti. Cérnára fűzött színes gyöngyhálóba helyezi a valódi és a műanyag tojásokat, s hogy azok különbözzenek a kalotaszegi hasonmásoktól, megkezdi a fából esztergált és a fa eredeti színében megmaradó tojások gyöngyös hálóba öltöztetését.
Tojás nélkül nincs locsolás
Árapatak szomszéd falujában a 81 éves Bernád Pali bácsit kérdeztük meg, milyen volt a locsolás Erősdön az ő gyerekkorában.
— Locsoltunk jó szagú szappanos vízzel — mondta. — De amikor a botfalusi cukorgyárban dolgoztunk, volt pénzünk, vettünk Brassóban kölnivizet. Én még értem azt, amikor vederrel is locsolták a leányokat. Volt olyan is, aki nem durváskodott, belenyúlt a vederbe, és a kezével lespriccelte a leányt.
Pali bácsi felesége, Olgi néni mosolyogva mondta el, hogy annak az erősdi leánynak, akinek már szeretője is volt, húsz kicsi piros tojást és egy gangonát kellett adnia, ha a legény meglocsolta. Gangona volt a festett libatojás neve. A vízzel való háromszéki locsolásnak néhány megszállott mai fiatal próbálja visszaszerezni a varázsát. Bálinth Zoltán évek óta kútvízzel kopogtat be, Ráduly-Baka Zsuzsanna előpataki református lelkész pedig közölte, hogy Erősdön egy újabb változata él a húsvéti szokásnak: a tíz éven aluli kislányok is ellátogatnak a rokon családokhoz, nem locsolnak, de piros tojást kérnek. A fiúcskák pedig nemcsak a lányokat, hanem a család koronáját, a házigazdát is meglocsolják.
