Gyermekkorom óta nagyot fordult a világ, a ,,szagos vízipuska" feleségem valamikor ajándékba kapott francia parfümje volt, amelyet amikor elővettem, hogy Anna lányomat meglocsoljam, a mosdóba menekült az erős szag elől, amit én illatként akartam érvényesíteni.

A kudarc után Háromszék valamelyik sarkában régimódi településeket kerestem, hogy az egykori húsvéti szokások maradványaiból, ha vannak még ilyenek, valamennyit felcsípjek. Eredetileg Magyarhermány felé fordítottam volna a kocsim rúdját, ahol száznál is több Háromszék-előfizetőnk él, de aztán Kisbaconban elakadtam, és Hermány felé menet a Nagyfenyőspataka beömlésénél eltérített az új aszfaltút a bodvaji vashámor irányába.

Nem bántam meg, bizonyos húsvéti tanulságok megfogalmazására ennyi is alkalmasnak bizonyult. Nem volt már pálinkás jó reggel, de falvak hosszú során át megtapasztalhattam, hogy későn kelővé vált mára a vidéki világ is. Az állattartás beszűkült, a mezei munkát az ünnepi hagyomány is tiltja. A másik tapasztalat, hogy odalettek a kútgémeket nyikorgató vödörvizes locsolások is, amivel hajdan a hajadonokat a legények felfrissítették. Csapvíz van, a kutat egyébként is elszennyezték, vagy bánatában besuvadt, s a patakban is szennyes lé folyik.

A húsvéti szokásokat szemmel láthatón délelőtt a kisiskolások, óvodások éltetik, városon a fiatal apák fiaikkal nyomkodják a kaputelefonok gombját. Falun nincs kaputelefon, csak harapós kutya, hogy a nemkívánatos vendégeket távol tartsák a portától. Az utcát ilyenkor a sötétebb bőrű gyerekek uralják, falkákba verődve, kopott nejlonzacskókat himbálva. Egy egész nap során csupán Kisbaconban láttam két sihedert, akinél fonott vesszőkosár volt a hímes tojás számára. Ezek a legénykék (vagy szüleik) tudják, hogy ez így szép, mint ahogyan a teljességgel hiányzó hímes tarisznya is illenék az írott tojáshoz. Persze, az írott tojás is ritka, mint a fehér holló, esetleg kék vagy sárga. Kisbaconban egy legényke délig harminc tojást szedett össze, ebből kettő volt gyönyörűen írott. Ilyenkor döbben rá a kíváncsiskodó, mint amilyen én is vagyok, hogy a valamikori húsvéti szokás eltolódott a táplálékszerzés irányába, ezért vált uralkodóvá a konzum tojásgyártás. A cigánygyermekek éhesebbje — biztos, ami biztos alapon — az utcán majszolja a feltört tojást. Kisbaconban döbbenek rá, hogy micsoda szerepe van a tojásíró tanfolyamoknak, mint amilyen Csernátonban vagy a sepsiszentgyörgyi Míves Házban működik, a hagyományőrzést illetően. Egyébként általánosan tapasztalható a falusi táplálékszerző locsolkodás jelensége mellett, hogy az igazi szokások a polgárosultság irányába mozdulnak el. Falun sajnálkozva veszi észre az ember, hogy a gyönyörködéssel művészkedett, a kedves legényeknek vagy a szeretett gyermekeknek, tehát a célszemélyeknek szánt tojásírás ritkulóban, pedig mekkora öröm, milyen készségeket és ízlést fejleszt maga a tojásírás művelete is.

A locsolóversekkel is az a helyzet, hogy ennek a sajtó és egyéb kommunikációs eszközöknek köszönhetőn bővében vagyunk. Mintha visszaszorultak volna viszont a régi időkhöz képest a vénebb kujonok kajánkodó politizáló bökversei, amelyekkel a régi világok ideológiai parancsolatait szegtük meg. Az apróságok számára a locsolóversmondás kiváló készségfejlesztő is, így ,,ügyesedik" a gyermek, hozzászokik a közszerepléshez, fejlődik rím- és ritmusérzéke.

Ha a következő húsvétig el nem felejtenők, talán az tarthatná ébren és életben a tojásírásos és locsolószokásokat, ha az erre alkalmas időben több tojásíró-tanfolyam működnék, és ha például a tanító vagy óvó néni számos locsoló növendékének a gyermekkalákában készített hímes tojással kedveskednék.

Akkor ez lenne a mérce, az etalon.

Egyébként idillien szép és kedves volt, amint a gyermekek a kisbaconi emlékház parkjában beültek a kék mogyoróalj virágaival hímzett grupp közepébe, vagy Elek apó szobra mellé telepedtek a szoborplacc padján.