Most ráléptek a családorvosok tyúkszemére, és ők bosszúból a betegeket tapossák meg. Mert mi a legegyszerűbb és leghatásosabb? Nem írnak fel támogatott és ingyengyógyszereket. Nem adnak beteglapot sem. Nem küldik a kornyadozót szakorvoshoz. Ezzel önkéntelenül is az egészségügy és az államkassza malmára hajtják a vizet.

Mert mi is a baj az egészségügyben? Az, hogy nincs elég pénz. Ha nem írnak fel kedvezményes vagy térítésmentes gyógyszert, akkor a krónikus betegek egy része elpatkol. Ezért azoknak ezután már sohasem kell ilyen gyógyszereket rendelni. Sőt, legtöbbjük nyugdíjas lévén, még a nyugdíjfizetéstől is mentesül az ország. Ugyancsak pénzt spórol az állam azáltal, hogy nem kell betegszabadságot fizetnie. (Bár az első napokat a munkaadó fizeti.) Így a szerencsés túlélőknek és a családorvosoknak több jut. Persze hosszú távon ez oda vezethet, hogy ismét kezdenek betegszabadságot adni és receptet írni az orvosok, ami pénzbe kerül, és így ismét nőnek a költségek. Ezért sokkal egyszerűbb és célszerűbb lenne az, ha teljesen megszüntetnék a betegszabadságot, a kompenzált vagy ingyenes gyógyszerek felírását, a szakorvoshoz küldést. Ezáltal megoldódna a gyógyszertárak problémája is. Nekik is rengeteg pénzzel tartozik a gyógyszerkassza. Ha mindenki fizeti a gyógyszert, amit bevesz, akkor ilyen gond nem lesz. Mivel az embernek legfontosabb az egészsége, az, akinek van egy kevéske pénze, megveszi, ha élni akar. Legfeljebb nem eszik egyebet, csak gyógyszert. Akinek meg nincs pénze, az ne betegeskedjék! Arról mindenki gondoskodjék, hogy ha kimegy az utcára, pénz legyen a zsebében, mert ha rosszul talál lenni, és valaki kihívja a mentőt, a mentősöknek előbb ki kell kutatniuk zsebeit, hogy van-e benne legalább húsz lej, amennyibe a mentős vizsgálat kerül.

A családorvosok (tisztelet a kivételnek) ezt a nem receptnemírást a pedagógusoktól tanulták el. Ugyanis ők kezdték el, hogy nem írják be a jegyeket a naplóba. Innen inspirálódhattak az egészségügyiek is. Mindenki azzal harcol érdekeiért, ami a keze ügyében van. A tanárok, orvosok a tollat tették le, és nem írnak receptet, a bukaresti buszsofőrök a kormánykerékről vették le kezüket a múlt héten. Pedig a fizetésük 2500—3000 lej közötti. Kíváncsi vagyok, az újságírók mikor teszik le a lantot. És az hogyan fog történni? Végzik ugyan a munkájukat, de csak úgy, fejben írják meg a cikkeiket? Aztán legfeljebb felírják a címet, és üres íveket adnak át a szerkesztőknek. Aztán hogy fognak kinézni az újságok, amelyek ezeket a cikkeket közlik? Üres oldalak fognak megjelenni?