Igaz, hogy önbecsülésükben segíti őket, ha felemlegetik az eredményeket, azt, hogy évente közel huszonötezer beteg távozik gyógyultan Háromszék legnagyobb kórházából, százezren fordulnak meg az ide tartozó járóbeteg-rendelőkben, ezerkétszázan születnek, életveszélyes állapotból hoznak vissza betegeket, egyedi műtéteket végeznek sikeresen. És az is igaz, hogy a sokrétű szakmai tapasztalatcserére alkalmasak az olyan találkozók, mint amit tegnap tartott a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Megyei Kórház az egészségügyi világnap alkalmából, de ilyenkor azt is el kell mondani, ami nem csak a betegeket, hanem az itt dolgozókat is húsba vágóan érinti. Azt, hogy az öt esztendeje megkezdett felújítási munkálatok miatt rosszak a körülmények, a jó szakorvosok inkább mennek, mint jönnek, a kiváló munkát végző maradók pedig nem kapják meg a kellő elismerést, megbecsülést, félő, hogy itthon tartásuk forog veszélyben.

Kellenek az ilyen találkozók, kell, hogy miként tegnap, szakorvosok álljanak ki orvoskollégáik, asszisztensek és ápolók elé, és beszéljenek az osztályuk munkájáról, a sikerekről, de az is fontos, hogy az egészségügyi világnapon itt és most elmondják, miért beteg egy olyan kórház, amelynek valamikori hírnevére büszke volt egész Háromszék, de még Erdély összmagyarsága is.