Papagájszínekben tündöklő, tarka madarat pillantottunk meg. Valamilyen különleges tájnak vendégei? — latolgattuk, vagy gyurgyalagok? Megyénk eléggé elzárt kis sarkában most is gazdagabb az élő természet és a múlt, mint az alacsony népszaporulat következtében lehangolóan felsejlő jövő.

Magyar osztály nélkül

Hogy miként alakul a lakosság összetétele ebben a „szegeletben" meghúzódó falucskában, azt igazából csak két esztendő múlva lehet mérlegelni, amikor újra összeszámolják az ország népességét. 2002-ben Erősd 514 lakosából 216-an románnak, 152-en magyarnak és 145-en román anyanyelvű cigánynak vallották magukat. A magyarok száma fedi a valóságot, az azonban kérdéses, hogy hány roma származású vallhatta magát román nemzetiségűnek. Nem is ezzel van gondunk, hiszen ez a mi Erdélyünk, az egyre soknemzetiségűbbé váló táj, amelynek térképéről senkit nem lehet leradírozni, hanem az, hogy miért nem a szűkebb szülőföldünk, miért nem a megyénkbeliek vágyakoznak arra a csendre, abba a festői fekvésű falucskába, ahol szelídebb a klíma, hiszen nem éri a téli Nemere, gazdag a múlt, és megannyi természeti szépséggel áldotta meg az Úr. Mégis — mondják —, idegenből érkezők raknak itt fészket, és kiválóan érzik magukat! Inkább lemond az erősdi magyar ősi bennvalójáról, áruba bocsátja, mint hogy hétvégi házzá alakítaná. A megyénkbeli miért nem vásárol itt magának hétvégi házat, a történelmi Székföldjének egyik legszebb fekvésű sarkában, ahol páratlan békében fér meg egymás mellett román és magyar, irányt mutat még a közvélemény és erkölcs, tisztelik egymást az emberek?

— Ezt valóban én sem értem — mondja Ráduly-Baka Zsuzsanna, a falu református lelkipásztora, aki 162 református lelket tart nyilván.

A magyar ajkú népesség számának alakulása még akkor sem vigasztaló, ha némi növekedést mutat az utolsó népszámlálás adataihoz viszonyítva, ugyanis felette kiöregedett a falu magyar és román lakossága. Kivételt csak a romák képeznek. Így nem működik egyetlen összevont magyar osztály sem a falu iskolájában. Ebben az esztendőben egy magyar gyerek tanul a román nyelvű első osztályban, s úgy néz ki, hogy talán a jövő évben még egynek kell románul elsajátítania az iskolai alapfogalmakat. A magyar kisgyerekek a református lelkészhez járnak vallásórára, aki gondoskodik arról, hogy tanuljanak meg magyarul írni és számolni. Egyházi rendezvények során alkalmat kerít a lelkész arra, hogy anyanyelvükön verselhessenek, szerepelhessenek.

Mentik a templomot

— B kategóriába sorolták a mi templomunkat — folytatta a lelkész. — Tavaly megkezdtük felújítását-restaurálását. Eltávolították falai körül a három évszázad alatt felgyűlt hordalék- és földréteget, mely kb. 70 cm-rel állt magasabban, mint a templom pádimentuma. Rendezték a terepet, kövezett gyalogjárókat és vízlefolyókat alakítottak ki annak a tervnek alapján, melyet nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel állított össze Fekete Márta műemlékvédelmi szakember. Bordi Zsigmond Loránd régészeti feltárása megállapította, hogy nem volt régebbi templom a mai helyén. A munkálatokat csak közmunkával sikerült elvégeznünk, amelyből derekasan kivette részét minden aktív egyháztag. Kiadásainkba belepótolt a vallásügyi államtitkárság, ami épp csak ütötte a szükséges építőanyagok egy részének az árát.

— Lesz-e folytatása a munkálatoknak?

— Szeretnénk folytatni templomunk teljes külső-belső felújítását, ami főleg az anyagiaktól függ, de az idei nyáron a tetőzet cserepeinek a megforgatását, a torony megerősítését kellene megoldanunk, és reméljük, hogy sikerülni fog. Marad majd a külső vakolás, az ablakok cseréje következne, szóval minden, amit magában foglal a szakember tanulmánya és a tervezet. Sajnos, a munkálatok miatt ki kellett vágnunk egyik millenniumi fenyőfánkat, de tervünk, hogy törzsét emlékfa formájában visszaállítsuk eredeti helyére, mely minden olyan történelmi eseményünknek fog majd tisztelegni, aminek még nem sikerült emléket állítania az egyházközségnek. Most minden lejre szükségünk lenne, de sajnos, még olyan földterületei lennének az egyháznak, domboldali legelők, melyeket a községi földosztó bizottság nem juttatott vissza. Az egyik részen — szép, lapos kaszálóterületen — más juhai legelnek, s ha visszakapnánk, legalább minimális bér ütné a markunkat. Jelen pillanatban is várjuk az árapataki községvezetés végzését.

A templom falának egyik felirata szerint 1700-ban emelték, s ezt igazolták a későbbi megállapítások. Amint azt egy kis emléktábla mutatja, négy alkalommal javították: 1830-ban, 1907-ben, 1979-ben és 1989-ben. Miként arra sincs egyértelmű bizonyíték, hogy a paplakot Kós Károly tervezte volna, arra sincs, hogy ki készítette a templom XVIII. századi festett deszkamennyezetét. A műépítész különlegessége folytán tarja egyedinek és értékesnek. Létezik ugyan egy feltételezés, miszerint a falunak volt régi temploma is, nem a mai helyén, hanem a hegy oldalában, valahol ott, ahol az ortodoxok régi temploma is állt. Egyébként templomos nép az erősdi magyarság, és ezen a nyáron testvéregyházközségként fogadják a Balaton-melléki Felsőörs küldöttségét.

Szemétgondok

Elvégeztük a tavaszi nagytakarítást — mondta Petre Ancu, aki Bartos Gáborral együtt képviseli a falut a községi tanácsban —, tiszta a Tyiszk-patak medre, szép a falu.

Látogatásunk idején hangos volt a domboldali gyümölcsös, pucolták az ortodoxok templomának és parókiájának területét is.

— Elmarasztaljuk a Tega Rt. vezetőségét, mert a szemeteskukákat elszállítja, de a műanyag és rafiazsákokba mellé tett szemetet nem! — jegyezte meg felháborodva a képviselő. — Kérjük, hogy kezdjünk a témában párbeszédet, mert fizet a nép! Mi az igényt nem adjuk alább. Kérjük és kértük, hogy folytassák a községközpont felé tartó bekötőút aszfaltozását. Kérjük a lap hasábjain keresztül is, hogy vegye tervébe a megyei tanács az Olton áthajló fahíd megerősítését vagy újraépítését. Ez egy történelmi átjáró a Barcaság irányába, a falunak létszükséglet. Sajnos, még mindig nem állította vissza a telefonkapcsolatot a Romtelecom azon a szakaszon, ahol az árapataki cigányok ellopták a vezetéket. Aki ettől a cégtől kapta az internetet, anélkül maradt. Kértük, hogy sürgesse meg ezt az önkormányzat.

Erősdi ritkaságok

Zöld a határ, de esőt kér. Nem esett itt sem annyi, amennyi kellett volna. Nincs baj a kalászosokkal, s annak lesz nyert ügye, aki elülteti pityókáját idejében, amikor még nedves a magágy. A termés felénél többre számíthat. Nem tudtak olyan, étkezésre alkalmas konyhakerti növényt mondani, amit a közeli Brassó lakossága fel ne vásárolna.

Bartos Gábor tanácstag kertjében még a nyáron láttunk szatmári meggyfákat, hatalmas bokor havasi gyopárt. Kedvünk kerekedett Erősd más botanikai érdekességeit is megtekinteni. A kikeleti hóvirágról ugyan lekéstünk, de megtekinthettük a Veczer déli oldalán sárgálló tavaszi héricset (képünk), mely sehol nem él máshol a megyében. Jelenléte sztyeppei jellegű növénytársulásra utal. Él itt az árvalányhaj is, ősz elején kezdi bontani hófehér szakállát. Ez is erősdi növényritkaság. Pusztulását vandál kezek okozzák, ősszel mind egy szálig leszedik, lilára, vörösre és zöldre festve árulják borsos áron népünnepélyek alkalmával Brassóban. A giccsárus standokig ugyanis nem jut el a környezetvédelmi ellenőr. És Erősd egyetlen lelőhelye ennek a növénynek! A délnyugatra néző, homokos talajú Csókás-hegy fennsíkján rügyeit bontja a lilás-rózsaszínű törpemandula, mely szintén félsztyeppei jellegű reliktumként maradt meg itt, valószínű, hogy az utolsó jégkorszaki eljegesedést követő meleg időszakból.

Amit meg kell mutatni

A falu fölött emelkedő Tyiszk-hegyen csend honolt. Nehéz lenne elmondani, hogy hány jeles ember, régész látogatta meg a helyet az elmúlt másfél század alatt. A Tyiszk ugyanis régészeti telep, rezerváció, itt tárták fel a csiszolt kőkorszaki ember védőárokkal kerített lakását, edényeit, a híres erősdi festett kerámiát. Nincs olyan erősdi idősebb ember, aki ne tudna erről, de mindig felteszik a kérdést, ha olvasott emberrel van dolguk, hogy csak azt mondjuk meg, vajon milyen nyelvet beszélt akkor az a nép.

A régészeti rezervációval kapcsolatos kérdésünkre Sztáncsuly Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum régésze elmondta, hogy nemcsak a Tyiszken, de a Csókáson is, megyénk várainak környékén szükség lenne egy tanösvény, jelzett turistaösvények kialakítására, hogy könnyen fellelhesse azt az arra járó, és legalább egy táblán, néhány szóban elolvashassa a régmúlt üzenetét.

Az említett Veczer nevű magaslat oldalában érdekes résbarlang alakult ki a krétakori, meszes cementezésű konglomerátumokban. A régi erősdi magyarság Rózsa Sándor barlangjának nevezte. Sok évvel ezelőtt félelmetes rablóbandák tanyája volt a Veczerkő környéke és a barlang, emlékeztek erre az idős erősdiek. Mindenkit kitámadtak, kizsebelték a gazdagokat. Hatalmas kincseiket nem vitték magukkal, valahol itt kellett elásniuk a környéken. A barlangban Rózsa Sándor húzódott meg betyárjaival vész idején. Tudta ezt a nép, s azért is nevezte Rózsa Sándor barlangjának. Ő itt lakott, itt tanyázott ezen a vidéken. Szerette ezt a helyet, mert itt nem lakott gazdag földesúr, csak szegény emberek. Ezeket ő nem bántotta. Ha élne, biztosan igazságot szerezne ennek a falunak, melyet bátran nevezhetünk az ígéretek földjének. „Nekünk csak ígérnek, és ritkán adnak. Rózsa Sándor eltűnt a betyárokkal együtt, lejárt a betyárvilágnak is. Rég volt, de — úgy lehet — igaz volt."