A gond nem az, hogy a közélet politikai szereplői ilyenek vagy olyanok. Illetve egy fenét nem gond, dehogyisnem. De nagyobb gond az, ahogyan felmentésként hat, stratégiává válik, hogy a másik sárosabb, piszkosabb, tolvajabb, erkölcstelenebb — mintha ez bármire is mentség lenne.

Most hirtelen sok mindenről írhatnék, és sok mindenkit vehetnék védelmembe vagy célkeresztbe, tetszés szerint. Hiszen vannak barátaim, akiket naponta zsidóznak le, pedig lelkük par excellence magyar. Vannak barátaim, akik úgy ,,nácik", hogy ha arra kerülne sor, még a legyet is bújtatnák a fecskék elől. Vannak barátaim, akik megalkudtak a kis dolgokban a nagy dolgokért, és vannak, akik nagyot buknak majd kis dolgokért, bár még nem tudják.

És mind barátaim.

Személyre szabott, kinek mi az ingerküszöb határa. Számomra a képmutatás az.

Mert undorító az is, amikor valakit a származás miatt köveznek meg, vérlázító az is, amikor politikai hitvallás miatt, a szín szerinti megkülönböztetés pedig maradjon a hülyék privilégiuma: de egyik legocsmányabb az álszemérem, amikor Krisztus nevében kiáltják, hogy: ,,feszítsd meg!"

Hát nem. Ahogyan nem vagyok hajlandó sem elhatárolódni tőlük, sem megtagadni azon embereket, akik tettek valamit a nemzeti asztalra, legyenek bár zsidók, kommunisták, nácik, fasiszták, buzik, zulukafferek, fideszesek, jobbikosok.

Ez ismét egy furcsa dal időnként Kis-Magyarországon, hogy úgy is szerethet az ember, hogy az nem pártfüggő.

Ezt azért nem ártana megszívlelni, mielőtt nemzeti és nemzetellenes oldal vállvetve kezdene megkövezni bárkit.

A kezdeti felháborodás és jóleső kurvázás-buzizás után ugyanis kicsit gondolkodjon már el mindenki, szeretne-e olyan világban élni, ahol dogmák és törvények szabják meg a nemi preferenciát és a szexualitás kereteit? Ha igen, nem kívánhatok mást számára: ám legyen. De csak neki.

Nem azt mondom, hogy a közéletben kívánatosak a nemiségüket fitogtatók, különösen nem a devianciák. De pusztán ezért megfeszíteni valakit mégiscsak túlzás. Ugyanolyan túlzás, mint valakin számon kérni, hogy húsz évvel ezelőtt, fiatalon miben hitt — hogy mit tett, az más kérdés, azt számon lehet és kell! —, vagy azt feszegetni, hogy valaki miért zsidó, amikor nemzeti, vagy miért nemzeti, ha zsidó. Egy szóban forgó pornófilmes lánynak például csak annyi köze van a kóresethez, hogy konszenzusos elborzadás támadt körülötte, hajjaj!, és rettenet: Szodoma és Gomora. A gárdistáknak kurva, a kurváknak gárdista, ha egyszerűsíteni akarnám a helyzetet. De nem akarom, főként nem minősíteni a lányt.

Legfőképpen azért nem, mert a lány nem közszereplő. Nem polgármesterjelölt, nem képviselőjelölt, nem az alkotmánybizottság tagja: nem, ő csak egy ,,mezei" gárdista, ráadásul azok egyike, akik nemcsak nethuszárok módjára radikálisok, ő legalább megbilincseltette magát vélt vagy valós igazáért.

Mindezen túl pedig: részemről a szex saját örömemre történik, elveim pedig saját meggyőződésemet tükrözik. Kinek mi köze hozzá?

Ha választanom kell, inkább háromszáz elvetemült, de jó kiállású, vérbő emberrel indulnék a Thermopülai szorosba, mint háromszáz ministránsgyerekkel. Közíró és véleményformáló barátaim és ellenfeleim számára pedig megfontolásra ajánlom, hogy különbség van a pornó és a porno-gráfia között. Az előbbi javára.

Tanulság nincs ebből. Talán csak annyi, amennyit már idéztem, és vegye már ezt magára minden írástudó, kampányidőszak ide, vagy oda: ,,Nem az a bűn, ami bemegy az ember száján, hanem az, ami kijön rajta".