Egy jellemző helyzet mostanában: nyílnak egyre-másra a bevásárlóközpontok. Jaj de jó — mondjuk —, időt és pénzt spórolunk meg, mert mindent egy helyen megkapunk, és olcsóbban, mint máshol. Ez így igaz, legalábbis pillanatnyilag.
A török paprika kilóját fél lejjel vesszük olcsóbban, mint a Buzău megyei termelőét, a spanyol krumplit már szinte két lejjel olcsóbban, mint a csernátoni pityókát, a kínai műanyag játékot szinte ingyen kínálják a baróti fajátékokhoz képest. Fél lejt, két lejt, tíz lejt odaadunk az idegennek, miközben tízszeresét vesszük el a helyi termelőtől, aki elkeseredésében már inkább aszfaltra önti a tejet, vagy rothadni hagyja pityókáját a pincében.
Valahányszor pénzt adunk idegen árura, gondoljunk arra, hogy ezzel egy munkahelyet szüntetünk meg Székelyföldön. Gondoljunk az egészségünkre, az agyontartósított élelmiszerekre, arra, hogy megéri-e nekünk látszólag olcsón egészségtelen termékeket vásárolni, később pedig sokszorosan megfizetni ennek az árát a méregdrága gyógyszerekre költött pénzzel, a nincstelenséggel és a másoknak való kiszolgáltatottságunkkal. Amilyen mértékben részesítjük előnyben a bevásárlóközpontokat, az idegen árukat, pontosan olyan mértékben adjuk fel függetlenségünket és azt a lehetőséget, hogy ne mások szolgájaként, hanem magunk uraként éljünk boldogan saját szülőföldünkön. Valahányszor felépül egy dobozgyár, annyiszor veszítünk értékes termőföldet és élethez való jogot. Miért nem építünk mi magunk gyárakat, miért nem gazdálkodunk földjeinken mi magunk hatékonyan? Hiszen annyi értékes alapanyaggal rendelkezünk, annyi természeti kincsünk és adottságunk van, és emberi kapacitásunk arra, hogy ezt mind hasznosítani tudjuk. Az idősebbek még emlékeznek a XX. század eleji Hangya Szövetkezetek sikertörténetére. Saját termelői, értékesítői, fogyasztói hálózat, hatékony termelés, felfutott gazdaságok, hihetetlen mennyiségű közösségi vagyon, elégedett és boldog emberek. A japánok nem szégyellték tőlünk eltanulni, mint ahogyan a norvégok sem. Ezt alkalmazzák a mai napig. Ja, hogy ott nem volt kommunizmus? Mindent elölről lehet kezdeni…
Gondoljunk arra, hogy a jelenlegi olcsóság csalóka lehet. A lassú térnyeréssel, a helyi termelők teljes kiszorításával és felszámolásával a piac „felszabadul", és az árak megugranak. Akkor már nem olcsón, hanem drágán fogunk vásárolni, és nem jót, hanem egészségtelen, rossz termékeket. A vásárolt termékek után járó hasznot nem az utcák aszfaltozásában, játszóparkok és óvodák építésében fogjuk viszontlátni, hanem sehogyan sem, mert az az idegen, betelepülő tőkés zsebét gazdagítja. Szolgákká válunk saját szülőföldünkön.
Ezen még lehet segíteni, ha ez bennünk idejében tudatosul. Nem kell egyebet tenni, mint egy-két lejjel többet adni a helyi termelőnek. Ne sajnáljuk, magunkért tesszük…
Legyünk sikeresek — először itthon! Kézdivásárhelyen május 14—16. között Székelyföldi Termék Kiállítás és Vásár lesz. Kezdhetjük itt is. Ez lehet az első lépés...
Bereczki Kinga elnök, Civilek Háromszékért Szövetség
