Angolul minden érthető volt, és elvégre... gyönyörű a gesztus. Szívem tájékán elmelegedtem: — a "dajcsok" íme nem... szlovákok. És bár meggazdagodásomban nem hittem, viszonoztam a figyelmességet! Elhalványult németketudásomat összeszedve ékes germán nyelven megfogalmazám, hogy örömömre szolgált a hír, bár felfoghatatlan (unglaublich — jól mondtam?), miként nyerhettem én 2,5 milliót, miközben erről az internetlutriról nem is hallottam, belépőt, tombolajegyet stb. nem váltottam. Nos, postafordultával — csökönyösen angolul írt levélben — megérkezett a logikus(!), szakszerű válasz. Elzsibbadtam!! De nem egészen az eszméletvesztés küszöbéig. Jellegtelen/veszélytelen személyi adatokat kértek tőlem (név, foglakozás, lakhely, állampolgárság, nemzetiség...). Egy leküldött nyomtatványba kérték azokat bepötyögtetni. Hosszasan fontolgattam a dolgot. Péntek lévén nem siettem, elvégre a németnek is munkaszüneti napja(?) a szombat.
Aztán hétfőn mobiltelefonról — üsse kő a perceket! — felhívtam az értesítés fejlécén szereplő telefonszámot. Pár csörrenés után németül jelentkezett be egy dallamos női hang: Lotto Rheinland Pfalz! (Tehát élő valósággal nézek szembe!) Bemutatkoztam, majd kinyögtem, hogy Romániából, Erdélyből (Siebenbürge) keresem Hans Peter Schössler igazgató urat. Nyeremény ügyben! (Kezemben — mi tagadás — reszketett az örömhírlevél szövege, melyről a nevet beolvastam.) Épp beszél valakivel, hangzott a válasz. Később hívjam vissza.
Dehogy hívtam! Hisz már semmi okom nem lehetett(?) a kételkedésre. Sürgősen leküldtem a kért adatokat, és vissza is röppent a válasz. Közölték, hogy sikeresen kiálltam az identitási próbát, és rövidesen jogos tulajdonosa leszek a 2,5 milliónak, pontosabban egy ekkora összegről kiállított csekknek. Továbbá — EU-s pénzügyi fegyelemnek megfelelően — csatolják a pénz eredetét igazoló dokumentumot, és egy diplomát is adnak. (Utóbbit biztosan azért, hogy ha elkótyavetyélem a pénzt, legalább valami ,,emléktárgyam” maradjon.) Figyelmeztettek: természetesen mindez titkos! E célból át kell küldenem ezt a levelet és az általuk adott kódszámot a londoni(!) Virgin Atlantic Courier Services címére. Az fogja a ,,hétpecsétes” küldeményt kihozni, és a kezembe adni. Ezúttal már az ügyintéző aligazgató írta alá a következetesen angol nyelvű levelet, este(!) hat(!) óra után!! (Ejnye! Ezek a ,,dajcsok” nem elég, hogy csak angolul tudnak, ráadásul... sztahanovisták? Éjjel-nappal dolgoznak?) Kezdeti gyanakvásom ismét táptalajra talált, mint eső után a... bolondgomba.
Futnék a pénzem után
Gondoltam: magyarosan ,,megszívatom” a dolgot! Visszaválaszolék: én jobb szeretnék felutazni Koblenzbe, személyesen átvenni a nyereményt, és megköszönni az uraknak, hogy értem fáradoztak. Másnap, vasárnap(!) délelőtt érkezett a szigorú rendreutasítás. A csekket csakis a futárszolgálaton keresztül lehetséges kézbe kapni! Forduljak a Virgin Atlantichoz. Mi mást tehettem? Repdeső szolgálatkészséggel jött is a felvilágosítás. (Levélen fejléc, elérhetőségek stb. Interneten utánakukkantottam: minden adat a helyén volt.) Nos, a nagynevű brit légitársaságnál három díjszabás közt választhattam: ,,normál” házhoz szállítás, 116 óra alatt, 330 £ áron. Továbbá ,,premium” változat 72 óra alatt 430 £-ért, és ,,első osztályú” kikézbesítés, 48 óra alatt, csekély 540 £ ellenértékben. Mindhárom ár tartalmazza a 100 £ biztosítási díjat, ami kötelező, ugyanis rendkívüli értékű dokumentumokat hoznak. (Abbizonyisten!) Közölték: nehéz földrajzi elérhetőségem okán a postaköltséget e l ő z e t e s e n kérik átküldeni Western Union Money-Transfer rendszeren keresztül! E-lő-ze-te-sen? Jól látnak szemeim? Na, ilyen bolondgomba-tokányt még nem kóstintottam! De csupa kíváncsiságból visszakérdeztem a ,,Haverokra”. Sorry!/Sajnáljuk! — jött a válasz. Románia nem tartozik a bizalommal meghitelezhető EU-övezethez. De pánikra nincs okom, ha műhiba történik, a Western Uniontól a pénzemet vissza fogom kapni.
Sürgős választ várnak
— írták —, mert az ügyintézés kifuthat a terminusából, elveszítem a 2,5 milliót, amely visszatér az állami német nyereményalapba. Válasszak tehát egy árkategóriát, és mellékeljek egy EU-útlevelemről, annak főoldaláról készített fénymásolatot, közjegyzőileg angol nyelven hitelesítve. De ha nincs útlevelem, akkor pl. személyi kártyám vagy hajtási igazolványom is megfelel. Amikor ezeket megkapták, értesítenek, miként küldöm át a pénzt...
T. Olvasó! Félelmetes ez az angol hivatalnoki hidegvér/magabiztosság, nemde? Nos, kb. eddig lehetett mély vízben beúszni egy cápaveszélyes övezetbe. De aki multimilliomos (RON-egyenértékben multimilliárdos), az ne szeppenjen meg egy kevéske bonyodalomtól, s főleg ne kukacoskodjék az aprópénzzel! Higgadtan, magabiztosan vissza is szóltam a Virgin Atlanticnak, hogy a leggyorsabb futárt fogom igénybe venni, ugyanis EU-útlevelem még nincs, de amúgy is szándékomban állt azt megcsináltatni. Türelmet kérek! ,,Please Wait!” Mondhatnám: forró vonalon jött a válasz. Elfogadták megrendelésemet az első osztályú kikézbesítésre, készen áll a csomag, 200 grammot nyom. Dolgoznak a Kovásznára jutás 48 órás lehetőségén, de pénzt eddig nem kaptak. Vissza már nem feleseltem, csak gondoltam: előbb-utóbb megkaphatják, amiért megdolgoztak.
A gyanú már tény
Itt az ideje elárulnom, hogy én már a kezdetektől gyanút fogtam. Szemet szúrt az a mohó készenlét, mellyel az áldozatra figyeltek! Internetről leellenőriztem a koblenziek hivatalos e-mail címét. A csalók mindenféle ,,tiszavirág”-címeken leveleztek, naponta cserélgetve identitásukat. Továbbá ama ,,örömhír”-levélben alaposan eltévesztették az igazgató úr nevét, amikor azt aláhamisították (Peter helyett Peters-t írtak, vannak más megengedhetetlen hibák stb.) Továbbá hazudtak, amikor azt írták: a Western Union megtéríti a kárt, ha valami műhiba történt a futárszolgálatban. Internetes keresgélés közben néhány rendkívül tanulságos oldalra bukkantam. A gazdag ,,bibliográfiából” a következőket ajánlom világhálón navigálni tudó olvasóinknak:
http://www.data-wales.co.uk/nigerian_lottery.htm
http://petitions.number10.gov.uk/InterFraud/
Az első honlapon arról értesülünk, hogy a világméreteket öltő ún. Lotto-átverések a Western Union Money Transfer-rendszer táptalaján születnek, mert a cég visszautasítja (figyelem!), hogy a becsapottaknak kiszolgáltassa azokat a címeket, amelyeken pénzüknek nyoma veszett. Nagy-Britannia kárvallottait arra bíztatja a weboldal, iratkozzanak fel Gordon Brown angol miniszterelnök honlapjának ,,panaszfalára”. Kérjék, hogy a miniszterelnök lépjen közbe a pénz-átutalások fegyelmének megreformálását követelve. A második cím épp a miniszterelnöki hivatal fórumára nyit betekintést, ahol bizony már ezerszámra állnak a feliratkozottak nevei, bár nem biztos, hogy mindannyian lottócsalás-áldozatok. A harmadik cím a Western Union-Romania épp aktuális felvilágosító szövegére visz be, mely a világhálón folyó gazemberkedés veszélyeire figyelmezteti a felhasználót. De hagyjuk a technikai kérdéseket!
Már majdnem belefeledkezék kalandos meggazdagodásomba, amikor egy Ghulan Ali Klan nevű ismeretlentől(?!) levelet kaptam. Téma: No subject. Kívülről többször átbogarásztam, vírusra gyanakodtam. Fúrta oldalamat a kíváncsiság! A küldeményt megnyitottam. Baj nem történt. Valami trágárságra... számítottam. Ehelyett ,,Ali barátom” sajnálkozását olvashattam: nem az ő hibájuk, hogy 2,5 millió eurótól önmagamat megfosztottam. On regard, mondta.
Nos, eddig tartott a nagy kaland. Figyeljük, hol is lapult a csalétek? Ott, ahol a magyar ,,megkeresésre” ráharaptam! De izgalmasat ,,navigáltunk”, nemde? Mert ,,Navigere necesse est! Vivere non est necesse.” (Hajózni szükséges — élni nem szükséges.) Magellán korában is már ez volt a virtus.
