Késik a tavasz, s ez meglátszik a sepsiszentgyörgyi zöldségpiacon is. Csak a zöldhagyma- és retekhalmok vidítják fel némiképp a vásárlót, még a méregdrága citrusfélék is öregek, levetlenek már, s az eper meg, melyet a messzi spanyolhonból szállítottak ide, drága. Pont húsz lejt kérnek kilogrammjáért.
A primőrök nem jelentenek újdonságot, paradicsomot, paprikát, uborkát egész télen lehetett kapni (tán olcsóbban is), és a mai se nem frissebb, se nem ropogósabb a decemberinél. Jókora spenóthalmok élénkítik kissé az öreg krumpli-, murok- és petrezselyemkupacokat vagy a sárga dughagymadombokat.
A bárányhús emlék már, ismét csak sertés és csirke a kínálat, és sok-sok füstölt sonka, kolbász, oldalas. A friss sajt, orda sem az igazi még, s bár húsvétot magunk után hagytuk, a házi tojás ára az egekben, 80 banit kérnek darabjáért. De van hal. A piac hátsó bejáratánál kínálja ponty- és pisztrángkészletét a város ismert halkereskedője. Reménykedik, sikerül ismét üzlethelyiséget bérelnie itt, valahol a piacon. Ha nem — az állategészségügy is beleegyezett —, a szabadban, a zöldségektől elkülönülve kínálja áruját.
Megkésett a tavasz, színtelen még a piac.
