Az idősek akkor is szeretik a társaságot, szeretnek hasznosak lenni és szórakozni, ha szellemi, fizikai állapotuk gyengült, és ellátásra szorulnak. Joguk van ennek megfelelő gondozásban részesülni, de hogy a társadalom miként gondoskodik időseiről, nem csak a pénztől függ, hanem a hozzáállástól, az ellátórendszerben dolgozók képzettségétől is — ebben a témában osztották meg tapasztalataikat svéd, francia, lengyel, magyar és román szakemberek.
Megyénk öt időskorú ellátóközpontjában (Sepsiszentgyörgy, Hidvég, Köpec, Lemhény, Kézdiszentlélek) jelenleg kétszázhat bentlakót látnak el, és még harmincan nappali tevékenységekre látogatnak az idősotthonokba. A 168 000 lakosú, Háromszéknél kisebb Heves megyében nyolcszázhúsz idősről gondoskodnak a megyei önkormányzat fenntartásában működő központokban, és még néhány százról a helyi önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek otthonaiban. Franciaországban a mifelénk megszokottnál tízszer tágasabbak az öregotthonok, Lengyelországban nagyon erőteljesen jelenítik meg a bentlakók saját világukat, ami elsősorban a szobák berendezésében, díszítésében nyilvánul meg, Svédország az ellátottak lakossághoz viszonyított mértéke és minősége tekintetében nyújt kimagaslót. Az öt ország szakemberei arra törekszenek, hogy megtanulják egymástól a jó gyakorlatokat, és azokat hasznosítsák saját ellátórendszerükben. Hogy mit tanulhatnának tőlünk a partnerországok, Szigety Tünde programmenedzser lapunknak azt válaszolta: bár a pénzhiány látszik, a hozzáállás minősége nem marasztalható el.
