Hamar felébredt érdeklődése Magyarország gazdasági és kulturális élete iránt. A főúri családok tradícióit követve 1808-ban katona lett, részt vett az utolsó nemesi felkelésben (1809) és az azt követő napóleoni háborúkban. 1813. október 16—17-én fiatal huszártisztként részt vett ,,a népek csatájában". 1815—17-ben beutazta Olaszországot, Franciaországot, Angliát, Görögországot, a kis-ázsiai partokat, hazatérve pedig Magyarországot és Erdélyt. Ekkor, 1821-ben kötött barátságot Wesselényi Miklóssal, s 1822-ben már vele tanulmányozta Dél-Németországot, Franciaországot, Angliát; 1825-ben újból bejárta Franciaországot és Olaszországot. Az utazásai során látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán segítsen, s erre megnyerje nagybirtokos osztálya tagjait, elsősorban az arisztokratákat. Már 1822-ben meghonosította angliai mintára Pesten a lóversenyeket, és 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet. Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén Felsőbükki Nagy Pálnak, az elkorcsosodó főurakat ostorozó beszéde hatása alatt szót kért, és egyévi jövedelmének felajánlásával megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. Széchenyi beszédét követően többen nagyobb összegekkel támogatták egy magyar tudós társaság felállításának tervét. Az 1827: XI. tc.-ben azután kimondták, hogy ,,az önként és szabad adakozással összeszedetett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék föl". Széchenyi István az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott. 1826-ban lemondott tiszti rangjáról, hogy az ne akadályozza nézetei szabad kifejtésében. 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót azzal a céllal, hogy elősegítse a főurak nemzeti alapon történő politikai állásfoglalásának kialakulását. 1828-ban jelent meg első könyve (Lovakrul).

A Hitel mint program

1830. január 28-án jelent meg Hitel című munkája, mely Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. A Hitellel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adásvételét. Gátja a modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka meg a feudális ipari-kereskedelmi-szolgáltatási rendszerek együttese. Vádolja a nemességet, mivel az visszaél a jobbágyok — ,,a haza legszámosabb" és így legfőbb tekintetre méltó részének, ,,minden terhek türelmes viselőjének" — munkájával. Kritikusan tárgyalja Magyarország elhelyezkedését a Habsburg-birodalomban, mégis az ország felemelkedésének akadályozó tényezőit inkább nemzeti hibáinkban, nem pedig a bécsi kormányban keresi. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség.

A nemzeti átalakulás előtt

A Hitelben kifejtett gondolatait taglalta a két következő munkájában, a Világban és a Stádiumban. Sürgeti a jobbágyság helyzetének javítását, az ősiség eltörlését, a parasztság szabad birtoklási jogát, az ipar és kereskedelem szabadságát. Burkolt formában, de már megjelent a jogegyenlőség és a közteherviselés — vagyis a nemesség kiváltságai feladásának — gondolata is. Az arisztokraták nagy része Széchenyi ellen lépett fel; gyalázkodó állásfoglalásukat írásban Dessewffy József foglalta össze A Hitel taglaltja címmel (1830), ez serkentette Széchenyit a Világ (1831) című válasziratának közzétételére. Ebben világosabban kifejtette a nemzeti átalakulás útját és teendőit. Az 1831-es nagy parasztmozgalom, a kolerafelkelés után újból tollat ragadott. Stá­dium című művében tizenkét törvényjavaslatba foglalta világos követeléseit, korának reformprogramját. A Stádium nyomtatását a cenzúra megtiltotta. Csak külföldön került sajtó alá, 1833 őszén jutottak Magyarországra becsempészett példányok.

Gazdasági feladatok

Írásai mellett nagy részt vállalt a gyakorlati tevékenységekből is. 1830. szeptember 4-én megtette első útját Bécs és Pest-Buda között az angol vállalkozók által alapított Első Duna-gőzhajózási Társaság első gőzhajója, az I. Ferenc. A Társaság életében jelentős változásokat hozott Széchenyi. Tervei között szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig s azon át Konstantinápolyba. Példájára több magyar arisztokrata vásárolta meg a Társaság részvényeit. 1833-ban a Társaság egy másik, Duna nevű (később Argó), 1834-ben egy harmadik, Pannónia nevű gőzhajót is üzembe állított. A Társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába, illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1835-ben megszerezték az Óbudai szigetet. Ez téli kikötőül és hajóépítő műhelyként szolgált. 1836-ban Széchenyi kezdeményezésére Sopronban, majd Pesten alakult részvénytársaság gőzgéppel működtetett hengermalom építésére. Utóbbi napi 17 tonna lisztet állított elő. Meghajtó gőzgépe a maga 30 lóerejével a legnagyobb volt az országban. Széchenyi még részt vett a Kereskedelmi Bank alapításában, foglalkozott a magyar színház kérdéseivel; példájával és ösztönzésével elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés fokozódását, színvonalát; királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját, 1840-es években a Tisza-szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati tevékenységeiből. A Lánchíd is Széchenyi nevéhez kapcsolódik. Széchenyi volt a motorja az építkezésnek. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között. Itt kötelezték először a nemeseket hídpénz fizetésére. A híddal Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta: az ország fővárosává emelni Pest-Budát; ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak Széchenyitől ered.

Az ész érvei

Miközben gyakorlati munkája a polgári követelmények kielégítésére irányult, politikai programjában egyre inkább megtorpant, szembefordult a haladás új és igazibb követőivel. Először barátjával, Wesselényivel hasonlott meg már az 1830-as évek elején. Az első reformországgyűlés (1832—36) harcaitól távol tartotta magát, de Kossuth Lajos 1841. január 2-án megindított Pesti Hírlapja már nyílt fellépésre késztette, valójában a radikalizálódás ellen. Kelet Népe című művében a forradalomtól rettegve vádolja Kossuthot, hogy ,,izgatásával" veszélyezteti a békés reformtörekvéseket, hogy ,,a szívhez szól, ahelyett hogy az észhez szólna". Kossuth higgadt, de határozott válaszában visszautasította Széchenyi vádjait, ugyanakkor az 1830-as évek Széchenyijéről megállapítja, hogy: ,,Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak." A polgári átalakulást a főnemesség vezető szerepével összeegyeztetni kívánó Széchenyit, az uralkodóház és a Monarchia hívét a következő években is mélységes szakadék választotta el a liberális nemesség radikalizálódó vezetőitől. Az MTA 1842-es nagygyűlésén tartott ünnepi beszédé­ben a nemzeti mozgalom előrehaladását elemezve elítélte az erőszakos magyarosítást. Ezt a helyes álláspontját is azonban elsősorban a Monarchia széthullásától való félelem diktálta. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság alapításait is azért támadta, mert attól tartott, hogy ezek a Béccsel való összeütközés és a forradalom felé viszik az országot. Amikor Kossuth 1847 elején a Hetilapban levonta az 1846-os galíciai parasztfelkelés tanulságait s a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés egyszerre történő, azonnali megoldását történeti kényszernek nevezte, Széchenyi ezt forradalmi izgatásnak látta, és a Politikai programtöredékek című röpiratában parasztlázítással vádolta meg ellenfelét, és felszólította, hogy lépjen le a politika mezejéről. 1847 őszén pedig, amikor Kossuth Pest vármegye követe lett, Széchenyi Moson vármegyében követté választatta magát, hogy az alsó táblán ellensúlyozza Kossuth előtte oly károsnak tetsző irányító szerepét. Az 1848. februári, márciusi forradalmi hullám megrémítette; annál nagyobb örömmel fogadta a vértelen forradalom győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást, s maga is részt vállalt a Batthyány-kormány munkájában, s mint közlekedésügyi miniszter nagy energiával látott hozzá, hogy megteremtse közlekedési programjának előfeltételeit. A Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedése felizgatta. Bécs ultimátumát, amely meg akarta fosztani Magyarországot azoktól a márciusi vívmányoktól, amelyeket teljes meggyőződésével helyeselt, felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni.

Döbling: menedék, politikai műhely

Egyre határozottabban jelentkeztek rajta az elmebaj tünetei, és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1848. szeptember 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött elborult elmével az ideggyógyintézetben. 1857-re derült fel annyira, hogy megkísérelje újból papírra vetni gondolatait. Feljegyzéseiben (amelyeknek Károlyi Árpád a Nagy Magyar Szatíra címet adta) leszámolt Bécshez fűzött illúzióival. Rapszodikus párbeszédekben rögzítette gondolatait; ez a gyilkos vitairat nevetségessé teszi a magyarországi abszolutizmus kegyetlen és ostoba rendszerének kieszelőit. A Nagy Magyar Szatíra kéziratban maradt, de lényeges gondolatait felhasználta a kormány által sugalmazott és a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpiratra írt válaszában. A Blick auf dem anonymen Rückblick (Pillantás a névtelen visszapillantásra) név nélkül Londonban jelent meg 1859-ben. Széchenyi valóságos sajtóközpontot rendezett be a Bécs melletti döblingi gyógyintézetben. Memorandumokat juttatott el az angol, a francia kormányhoz. Röpiratokat írt, hogy Bécset engedményekre kényszerítse az 1859. évi válság idején. A rendőrség felfigyelt politikai tevékenységére, házkutatást tartottak, majd értésére adták: tisztában vannak azzal, hogy a gyógyintézetet politikai menedékhelynek használja fel. Szé­chenyi ezt fenyegetésnek vette, és 1860. április 8-ra virradó éjszaka főbe lőtte magát. Temetése az abszolutizmus elleni tiltakozássá növekedett.

Összeállította: VARGA BALÁZS