Mint ahogy arról már korábban is beszámoltunk, a beruházás félmillió eurós lesz, s előreláthatóan a pályák fele az év végére el is készül azért, hogy a tél folyamán is tudjanak teniszezni és fallabdázni a sepsiszentgyörgyiek. Ez jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy bemutassuk a szentgyörgyi fallabdás sportéletet, és megismerkedjünk a sportág rövid helyi történetével.

Az uszodában található fallabdapályát a sepsiszentgyörgyi Szabó Tibor vállalkozó működteti. A sportággal kapcsolatos jövőbeli tervei között szerepel a fallabda romániai elismertetése, egy helyi klub megalakítása, valamint a román szövetség létrehozása. Ezekről és más dolgokról Bara Hunorral beszélgettünk, aki a háromszéki fallabda egyik lelkes támogatója, és jó maga is űzi a sportot.

― A fallabda Szabó Tibor és testvére révén került Szentgyörgyre ― mondja Bara Hunor. — Ők évekkel korábban Magyarországon ismerkedtek meg ezzel a sporttal, s úgy döntöttek, hogy itt is megpróbálják meghonosítani. Tudomásuk szerint akkoriban az országban már űzték a fallabdát, de igaz, csak nagyobb bukaresti szállodákban. A fővárosban angol típusú pályák vannak, a szentgyörgyi valamivel kisebb, amerikai típusú. Három éve avattuk fel a megyeszékhelyi pályát, de csak az utóbbi fél évben volt észlelhető komolyabb előrelépés. Két és fél esztendő kellett ahhoz, hogy a környéken megismerjék ezt a sportot, s most már, mondhatni, elégedettek vagyunk.

― A szentgyörgyi uszodában található pályát napi rendszerességgel használják. Kik és honnan jönnek ide fallabdázni?

― A squasholók nagy többsége szentgyörgyi, de vannak brassói vendégeink is. Naponta délután háromtól este tízig vagyunk nyitva, de 17 órától zárásig mindig előre le van foglalva a pálya.

― A háromszékiek miként fogadták a fallabdát?

― Eleinte idegenkedtek a fallabdától, de lassan hozzászoktak. Már kilenc amatőr versenyen vagyunk túl, fokozatosan egyre többen jelentkeznek a vetélkedőinkre. A fallabda nagyon intenzív sport, ész is kell hozzá. Nem elég erősen és jól ütni a labdát, gondolkodni is kell. Ez a sport, mondhatni, kortól független, de jelenleg csak húsz év fölöttiek űzik.

― Mint sport országos szinten hol áll?

― Jelenleg még gyerekcipőben jár. Az ország határain belül az a legnagyobb baj, hogy még nincs elismerve mint hivatalos sport. Most azon munkálkodunk, hogy Romániában a sportminisztérium által elismert sport legyen. Abban bízunk, hogy ha a fallabda megkapja a szükséges elismerést, futótűzként terjed az országban, és egyre népszerűbb lesz. Ha a fallabda hivatalos sport lesz, akkor már könnyebben lehet majd pályázati pénzek révén pályákat építeni. Komoly befektetés egy fallabdapálya, de hogy gazdaságos is legyen a működtetése, minimum három pályát kell üzemeltetni. Januárban indítottuk útjára a sportág elismerésének folyamatát. Összeállítottuk a szükséges dokumentációt, amit már továbbítottunk is a sportminisztériumnak. A szaktárca ki is küldte képviselőjét, aki jelen volt a hét végi versenyünkön. Két vagy három versenyünket fogják nagyító alá venni, s majd ezt követően születik meg a döntésük. Ha meglesz a megfelelő minősítés, első lépésként egy klubot fogunk létrehozni Szentgyörgyön, amellyel csatlakozni akarunk az európai szövetséghez. Már fölvettük velük a kapcsolatot. A második lépés a romániai szövetség létrehozása lesz, de erre még további három évet kell várni. A terveink között szerepel az utánpótlás-nevelés.

― Idén három új pálya megépítését tervezi közösen egy magyarországi befektetői csoport és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat. Mit jelentene ez a sportág szempontjából?

― Nagy előrelépés lenne! Elsősorban azért, mert lehetőség lenne arra, hogy többen űzhessék a sportot. Másodsorban pedig a három új pálya standardméretű, azaz versenypálya lenne. Ezeken már nemzetközi versenyeket is tudnánk szervezni, persze, ha benne leszünk az európai vérkeringésben. Vannak már magyarországi kapcsolataink, az anyaországiak sokat tudnak segíteni például szakemberekkel, akik Angliában sajátították el a sportág csínját-bínját. Tehát van, amit tenni, s reménykedünk, hogy minden rendben lesz.