A nevezési határidő utolsó napjáig egyetlen hivatalos levél (nevezés) sem érkezett Európából. 1930. június 21-én, amikor Villefranche-ből elindult az olasz Conte Verde óceánjáró, csak a francia, a román, a belga és a jugoszláv válogatottak tartózkodtak a fedélzetén. Ilyen körülmények között az első világbajnokság nem lehetett a legjobbak erőpróbája, hiszen csak Dél-Amerika jelent meg teljes képviseletben. A sok huzavonát átélt rendezők méltó fogadtatásban részesítették a Conte Verde fedélzetén érkező európaiakat, na és a Rimet Kupát — 30 cm magas serleg —, melyet a francia Abel Lafleur készített 1800 gramm tizennyolc karátos aranyból (akkori értéke ötvenezer frank volt).
Összejött tehát a tizenhárom tagú mezőny, és 1930. július 7-én különösebb felhajtás nélkül elkészítették a csoportbeosztást. A-csoport: Argentína, Chile, Franciaország, Mexikó, B-csoport: Peru, Románia, Uruguay, C-csoport: Bolívia, Brazília, Jugoszlávia, D-csoport: Belgium, Egyesült Államok, Paraguay. Július 13-án megkezdődött a küzdelem a világbajnokságok történetének első találkozójával: Franciaország—Mexikó 4—1. Rá egy napra, július 14-én a román válogatott is lejátszotta első világbajnoksági mérkőzését: Románia—Peru 3—1. A román válogatott: Lăpuşneanu—Steiner, Bürger—Eisenbeisser, Vogl, Rafinszki—Kovács Miklós, Deşu, Wetzer Rudolf, Stanciu, Barbu II. Góllövők: Deşu, Stanciu, Kovács, illetve Souza. Egy héttel később: Uruguay—Románia 4—0. A román válogatott: Lăpuşneanu—Bürger, Tacu—Robe, Vogl, Eisenbeisser—Kovács, Deşu, Wetzer, Rafinszki, Barbu II.
A négy csoportgyőztes folytatta tovább a küzdelmet, s játszotta az elődöntőket: Argentína—Egyesült Államok 6—1, Uruguay—Jugoszlávia 6—1.
A döntő következett. Húszezer argentin szurkoló jött át a La Plata torkolatának innenső partjára buzdítani kedvenc csapatát. Uruguayban tízszeres, tizenötszörös áron cseréltek gazdát a jegyek... Látva, hallva az előkészületeket, Langenus belga játékvezető 10 000 dolláros életbiztosítást köttetett — ami biztos, az biztos alapon.
Uruguay—Argentína 4—2 (1—2). Uruguay: Ballesteros—Nasazzi, Mascheroni—Joe Andrade, Fernandez, Gestido—Dorado, Seavone, Castro, Cea, Iriarte. Argentína: Botasso—Della Tore, Paternoster—J. Evaristo, Monti, Suarez—Pencelle, Varallo, Stabile, Ferreira, M. Evaristo. Gólszerzők: Dorado (13.) , Cea (50.), Iriarte (67.), Castro (89.), illetve Percelle (15.), Stabile (40.).
A második félidőben egyre jobban magára találó uruguayi együttes megérdemelt győzelmet aratott. Nasazzi vette át a Rimet Kupát, miközben közel százezer honfitársa énekelte az uruguayi himnuszt (mely nemzeti fohász, akárcsak az Isten, áldd meg a magyart). Kint a városban felbúgtak a gyárak, a kikötőben vesztegelő hajók szirénái, a gépkocsik dudái. A következő napot, július 31-ét a kormány a győzelem napjává nyilvánította, és elrendelte a munkaszünetet.
A vesztes argentinok sértődötten elvonultak, részt sem vettek az ünnepélyes díjátadáson. Szidták a bírót, szidták a győzteseket, az Argentin Labdarúgó-szövetség pedig megszakította kapcsolatát az uruguayi labdarúgással...
Ami a legfontosabb: csatát nyert az első labdarúgó-világbajnokság, melynek érmesei: 1. Uruguay, 2. Argentína, 3. Jugoszlávia és Egyesült Államok. Gólkirálya az argentin Stabile nyolc góllal.
(folytatjuk)
