Abszolút többséget szerzett a Fidesz, s az első forduló jelei alapján bőven belefér, hogy a kétharmad is meglegyen a parlamenti patkóban. Nincs szükség idegtépő koalíciós tárgyalásokra, innentől kezdve legfeljebb kérni járulhat bárki is a fő kormánypárt asztalához, diktálni, érdekérvényesíteni nem.
A partneri viszonyok alakítása mégis fontos folyamatai a mégoly többségi kormányzásnak is. Egy olyan helyzetben lévő anyaország, nemzet számára, mint a magyar, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szolidaritást vált ki a határon kívülre szorult nemzettársak részéről. A kormányzásra készülő Fidesz és potenciális erdélyi partnerei közötti kapcsolatteremtéshez természetesen nem kellett újra megkeresni a kályha sarkát. Az erdélyi jobboldal szereplőivel való szövetséget ennek ellenére mindenképpen újra kell kötni, tekintve, hogy részben megváltoztak a kapcsolattartás körülményei. És nem csak azért, mert vasárnap óta a Fidesz újra a Kárpát-medencei politika legfontosabb és legpotensebb elemeként vehet részt ebben a kapcsolatban.
Párttá alakulása óta ugyanis — a kezdeti önkormányzati részsikereket leszámítva — a Magyar Polgári Párt folyamatos lecsúszásban van, s ma már csak néhány személyi kapcsolaton keresztül képes fenntartani a kontaktust a legnagyobb magyar kormánypárttal. Ezért a hozzá fűződő viszony mélysége és minősége egyre vitatottabb fideszes körökben.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mind ez ideig Tőkés László személye révén nyert tényleges közéleti-politikai súlyánál sokkal nagyobb jelentőséget ebben a kapcsolatban. E súly fajsúllyá való átminősítése érdekében vezetői igyekeztek is meglódítani az utóbbi időben az EMNT szekerét, amely most már egy bejegyzett szervezet minden előnyével és hátrányával igyekszik elébe menni a Fidesszel való találkozásnak.
A képlet egyszerre egyszerű és bonyolult: a Fidesznek szüksége van egy megbízható, ideológiájában is közel álló romániai partnerre, ám ma még egyik hazai nemzeti oldali szereplő sem garantálja — különböző okokból — ezt a minőséget. E viszony formálódása alapvetően alakítani képes a hazai magyar politikai térkép morfológiáját is, akárcsak a mód, ahogyan az ,,áldozatok" átminősülnek, illetve minősítik majd az óhatatlanul érvényesülő ráhatást. Mert a magyarországi választások közvetlenebbül képesek lehetnek hatni a hazai politikai-gazdasági életre, autonómiaigényünk jövőjére, mint az első látásra tűnik.
