Kovásznán, ahol egzisztenciális kérdés az ásványvizek megfelelő hozama és minősége, és ahol az elmúlt években egyre mélyebbre kellett helyezni a búvárpumpákat a fúrt kutakban, végre kedvezően alakult a télen lehullott csapadék ún. beszivárgási frakciója. A bőséges hómennyiség lassan olvadt/olvad, az esők pedig nem fagyott talajfelszínen futottak le, be tudtak szivárogni a mélybe. Hogy a klímaváltozás előtti idők ,,békebeli" rendje helyreállt, azt azért még nem mondhatjuk, de örvendjünk a bővizű pataknak, mert tisztul a meder. Ismét lélegzethez jut benne az élet. Nos, amit a következőkben elmondok, azt sajnos csak kevesen vették észre.

A fürdőhely főterén (az ország egyik legízletesebb borvízcsorgójának közelében — Elvira-forrás) másodpercenként 20—25 liternyi nyers, zavaros szennylé ömlik a Kovászna-patak medrébe. Éjjel-nappal! Bűzlik is a főtér tőle! Ezen egyhamar nem tudunk változtatni (!?). Csakhogy az elmúlt nyár kánikulai napjaiban már drámaivá vált a helyzet. A patak alig csörgedező tiszta vize mindössze másodpercenkénti 30—35 liter hozammal tudta enyhíteni-hígítani a szerencsétlenséget. A város végén a szennyvízállomás ehhez még hozzáborított másodpercenként 30—40 liternyi löttyöt (nem nevezném víznek). Meg is történt az, amire addig nem volt példa a helység történetében.

Libát tartó gazdák mesélték: ilyet nem láttak életükben! Állataik nem mentek le a patak vizébe! És amikor be akarták hajtani őket, sziszegtek, csíptek, gágogtak, szárnyukkal csapkodva rémülten menekültek szerteszét... (Az idősebb kovásznai generáció e patak medrében töltötte felejthetetlen nyári vakációit. Itt játszott, fürdött, napozott, halászott... és ha megszomjazott — oly tiszta volt a víz —, ihatott belőle.)