SZAKÁCS BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Ezelőtt egy hónappal élő sövényre kértem kiutalást a polgármesteri hivataltól. A kérést természetesen magyarul írtam, a választ pedig ,,természetesen" román nyelven kaptam meg. Jóváhagyás volt, mégis rosszulesett, mert Sepsiszentgyörgyön minimális elvárásunk, hogy a magyarul írt kérdésekre magyar nyelven válaszoljanak.
Az aláírók nevéből következtetve ez nem lehet gond. Mindezt azért teszem szóvá a nyilvánosság előtt, és azért nem fordulok közvetlenül a hivatalhoz, mert egy fecske nem hoz tavaszt, de ha többen jönnek, akkor bizonyos, hogy vége a télnek. Hátha így többen igényeljük anyanyelvünkön a választ, és akkor majd a hivatalok is magától értetődőnek tekintik, hogy azon a nyelven válaszoljanak, amelyen a kérést megfogalmaztuk.
BENEDEK JÓZSEF, Málnásfürdő. Nemrégiben próbáltam megyeszékhelyünkön átadni öreg autómat a nagy hírű roncsautóprogram keretében. Épp mostanság tülkölték tele a sajtót a sikeréről és a folytatásáról, hogy ötvenezer újabb kupon vár gazdára ― naivan jelentkeztem is az átvevőnél. Az ám, de fájdalom: a cégtulajdonos együttérzéssel közölte, hogy sajnos a megyének mindössze 400 (négyszáz) kupont osztottak le, és nem tudja átvenni az autómat. Maga is nagy gondban van, éppúgy átverték ezzel a leosztással, merthogy már előzetesen átvett több száz autót, és most értesítenie kell a tulajdonosokat azok visszaszolgáltatásáról. Sokat megértem már, azt is tudom, hogy amiből üzletet lehet csinálni, abból ebben az országban meg is teszik. Lehet az az állam pénze vagy a miénk! De hogy a méltánytalan bánásmód e téren is folytatódjék a megyével szemben, azt nem tudom elfogadni. Értem én, hogy kisebb a megye, mint a többi, de azért nem ekkora az arány az ötvenezerhez! Ha már megyére osztották ki, miért nincs ebbe beleszólása a megye vezetésének? Hol a magyar környezetvédelmi miniszter szava, ha az ő tárcájának programja és pénzalapja? Ennyire nem működik a kommunikáció az intézmények közt, de a szövetségen belül sem? Minek nekünk a kormányzati részvétel akkor? Miféle törvény ez, hogy mindenféle belléreknek kupont juttat, és aki tényleg autót szeretne vásárolni, annak nem jut? Mondják, hogy a külső átvevő Brassóhoz tartozik, ott is csak száz papirost fognak kapni, de küldenek onnan is ismerősöket. Talán arra jó az egész, hogy jó szokás szerint intézkedéssel juthassanak hozzá az átvevők a papírokhoz. Aminek ára van... Bravó, uraim, sikerült a Balkánt visszahozni ezzel is.
MÁGORI TIBOR, Alsócsernáton. Valaki feljelentést tett a nevemben a megyei rendőrség drogellenes osztályán más vagy mások ellen, meghamisítva aláírásomat, ami a becsületembe gázoláson kívül törvénybe is ütközik! Arra kérem az illetőt, ha már jelentget, egyenesítse ki azt a kacskaringós gerincét, és tegye a saját nevében, ne az enyémet használja sunyi, aljas módon! A feljelentő levelet ez év március 29-én adták fel a csernátoni postán.
B. ANDRÁS, Kovászna. A lakásmaffia áldozata vagyok magam is: év elején két hölgy keresett meg az idősek otthonában ― utólag tudtam meg, hogy álnéven mutatkoztak be ―, és felajánlották, hogy megveszik a kétszobás tömbházlakásomat. Mivel már másfél éve nem lakom ott, megegyeztünk az 55 000 lejes vételárban, és abban, hogy szeptemberben kell átadnom a lakást, mert ők addig úgymond Magyarországon dolgoznak. Február 9-én vagy 10-én el is mentünk abba a közjegyzői irodába Sepsiszentgyörgyön, ahol a most kivizsgálás alatt álló brassói hölgy dolgozik, és aláírtuk a szerződést. Abban megegyeztünk, hogy a kisebb illeték miatt csak 35 000 lejt írunk az okmányra, de vevőim a dátumot is megváltoztatták, így történt, hogy április 5-e jelenik meg átadási határidőként. A nagyobbik baj azonban az, hogy pénzt nem kaptam, egy lejt sem. Ők viszont már márciusban elkérték a kulcsot tőlem, bementek a távollétemben, összeszedték, ami érték volt, és eltűntek. A kulcsot persze nem adták vissza, szerencsére volt nekem másik, azzal mentem be. Nekem a szomszéd szólt, hogy valakik csomagolnak, de már késő volt. A zárat kicseréltettem, de most sem pénzem, sem lakásom, és ráadásul ki is raboltak olyanok, akiknek a valódi nevüket sem tudom, hogy beperelhessem őket. A lakás egy számomra ismeretlen férfi nevén van, ő ígért nekem tíz-tizenkétezer lejt, ha el tudja adni. Csakhogy én 55 000-et kértem! Mindezt jelentettem a rendőrségen is, mielőtt a zárat kicseréltem, kijöttek ujjlenyomatot venni, de nem látok semmi haladást az ügyemben, még a lakásmaffia által megkárosított személyek között sem szerepelek.
