Kiszolgáltatott vagyonvédők

— 2005-ben kezdtem vagyonvédelemmel foglalkozni, akkor jött be a szolnoki székhelyű Eusec Holding Sepsiszentgyörgyre. Újsághirdetés alapján alkalmaztak, az élettársam nyerte meg a részlegvezetői posztot, lejöttek a romániai vezetők, fizetési lapot hoztak, szerződést, így indultunk. Dolgoztunk is rendesen. Akkor kezdett gyanús lenni az ügy, amikor egy munkatársunk megbetegedett, felvittük a kórházba, és kiderült, hogy nincs kifizetve az egészségbiztosítása, utólag sikerült rendezni nagy nehezen. 2008-tól igazolást se tudtunk kiváltani bankkölcsönhöz, iskolába — gondolom, hogy nyugdíjalapot és egyéb kötelezettségeket sem fizettek az állam felé. Az egész úgy működik, hogy a magyarországi anyacégnek itt, Erdélyben is van bejegyzett vállalkozása, ez alkalmaz őrző-védő személyzetet, és kiadja őket a vele szerződésben álló vállalatoknak. Azok fizetnek a vagyonvédelemért a mi munkaadónknak, és nekünk meg kellene kapnunk a nekünk járó bért, túlórapénzt, szabadságot, felszerelést. Röviden: bérbe adtak minket mint munkaerőt. Csakhogy felettünk a cég folyton változott: minden hat hónapban más megyébe költözött, és más néven folytatta a tevékenységet. 2005-ben a Cristal Security vett fel, ezt Kolozsváron jegyezték be. Azóta volt Blue Light Nagyváradon, Terra Security Maros megyében, Liwork Office Bukarestben, utoljára a kollégák a szintén bukaresti Word Labournál dolgoztak. Mi nem ismertünk senkit — fizetési igazolást sem adtak, magunk írtuk össze a munkaidőnket, nem tudtuk, hogy adót vonnak-e tőlünk —, csak az szúrt szemet, hogy mindig ugyanaz a tulajdonos és a területi igazgató. 2009 novemberében a Cristal Securityhez vitték át a fiúkat. Öt évig dolgoztam nekik, aztán felszámolták az állásomat. Mikor ezt a jelenlegi munkahelyemen meghallották, alkalmaztak, mert meg voltak elégedve velem. Csakhogy nekem is tartoznak 4400 lejjel, és mivel nem egyedül vagyok ebben a helyzetben, nem fogjuk annyiban hagyni. Előbb a munkaügyi felügyelőséghez fordultunk, onnan azt válaszolták, hogy továbbküldték a panaszunkat más megyébe, a cég székhelyére. Megkerestük a korrupcióellenes igazgatóságot, ők a munkaügyhöz utasítottak, mert nem az ő hatáskörük. Ha ennyi ember ennyi ideig feketén dolgozik, az nem korrupció? Nekem mindenre van bizonyítékom, és perelni is hajlandó vagyok a jussomért.

Mindezt jelenlegi munkahelyén, több sorstársa jelenlétében mondja el Kovács Irén. Ők most egy teljesen új cégnél dolgoznak őrző-védőként, és egybehangzóan megerősítik a fentieket. Hogy munkakönyv nélkül miképpen tudtak átigazolni, rejtély. Valamennyien családos emberek, az egyhavi jövedelemkiesés érzékenyen érinti őket. Állításuk szerint minimálbérért dolgoznak, ebből is levontak néha, például az egyenruhára vagy büntetésképpen is (ha nem jelentkeztek mindig időben). A többség már nem fiatal, a nyugdíjalapra is szorongva gondol. Az 52 éves Máté György elmondja, hogy 2008. július 1-jétől 2010. február 1-jéig dolgozott a Terra Security cégnek, és csak két hónapra, 2009 decemberére és 2010 januárjára volt munkaszerződése. Fizetését minden aláírás nélkül, adományként kapta bankkártyán. Mi lesz a letöltött munkaidővel, elveszíti vagy beszámítják? — kérdezi. Szabadsága is maradt bent, azt már nem tudja érvényesíteni. De a túlórapénzt, éjjeli pótlékot sem mindig adták meg. Elkérezni betegség esetén sem lehetett — tetézi meg a 24 éves Földes György, aki decemberben influenzás volt, és reggel helyett csak délután váltották le. Neki 264 órai bérével tartoznak, de olyan munkatársuk is volt, aki három hónapig nem kapott fizetést. Bende András (58) és Huszár Vencel (56) 251, illetve 240 órát dolgozott ingyen januárban, Tóth István 268-at diktál be. A legfurcsább azonban az, amit Mărioara Olteanuállít: hogy a Terra Securitynél kezdett dolgozni 2009. szeptember 1-jétől, és 2010. február 1-jétől a Word Labour bocsátotta el. Mint a társaimat, mondja. Ő maga Rétyről ingázik, ennek ellenértékét sem kapta meg. Minden hónapban sokat túlórázott, de ez év januárjától március 19-ig — új munkahelyéről kapott első fizetéséig — pénz nélkül élt, még kenyérre is kölcsönkért. Csíki József és Demeter János más telephelyen dolgozik, de ők sem kapták meg a januári bérüket. Közvetlen főnöküknek többen is Molnár Szabolcsot nevezik meg. A maguk által összeállított táblázatban hárman is 24 órás szolgálatokkal szerepelnek, de ez nem számít hiteles papírnak.

A munkaügy nem nyomoz

Ha a munkakönyvük a cégnél van, akkor nem dolgoznak feketén — szögezi le a munkaügyi felügyelőség igazgatója, Silviu Crăciun, aki szerint a ledolgozott munkaidő sem vész el, az egészségbiztosítást, nyugdíjalapot és egyebeket pedig a cég székhelyén, azaz más megyében kell keresni. Ez nehézkes, de járható út. Itt annyit tehetnek, hogy közvetítenek: miután Háromszéken e vagyonvédelmi társaságnak még egy munkapontja sincs bejegyeztetve, nem tudnak közvetlenül lépni. Hatáskörük egyébként is korlátozott: csak azt tudják ellenőrizni, hogy a munkaszerződések törvényesek-e (attól még lehetnek előnytelenek, csakhogy aki aláírt, az elfogadta a feltételeket), és hogy a munkahelyek nem veszélyeztetik-e a munkavállalók egészségét, biztonságát. Ha azonban írásos panaszt kapnak, elindulnak: az őrző-védő tevékenységgel kapcsolatban iktattak is körülbelül tízet, de a legutolsót tavaly decemberben, tehát ez a januári bérekre nem vonatkozik. Az alkalmazottak nevei nem azonosak a fentiekkel, a cégek is csak részben: úgy tudják, előbb a (kolozsvári székhelyű) Cristal Security jelent meg, ennek alvállalkozója volt az Euroworks, aztán a Maros megyében bejegyzett Terra Security; utoljára a nagyváradi Blue Light Time ellen jött feljelentés. Ők nem látják át, hogy ez ugyanaz a cég-e, és nem feladatuk kideríteni, hogy az állandó költözködéssel próbálnak-e kibújni az állami kötelezettségek befizetése alól: vannak bűnüldöző hatóságok, azokat kell értesíteni. Azt viszont megteszik, hogy a munkaügyre tartozó beadványokat átirányítják a cég székhelyén illetékes felügyelőséghez (ott büntetnek, ha találnak valami hibát, itt nem is tudnak róla), és megspórolják a munkavállalóknak az utazgatást: ha tehát valaki szeretné visszakapni a munkakönyvét, akkor elég, ha Sepsiszentgyörgyön a Munkás utcai hivatalban iktatja a kérését, és ők a Bihar, Kolozs vagy Maros megyei kollégáktól kérik annak ideküldését; most is várják a választ Nagyváradról.

Léteznek bujkáló cégek

— A személyi nyilvántartást az előző évre kell letennie a cégnek, minden foglalkoztatott emberre külön az egészségbiztosítónál, munkaügynél, nyugdíjpénztárnál, munkanélküli-ügynökségnél stb. — közli Ambrus Attila, a sepsiszentgyörgyi pénzügyi hivatal vezetője. — Ez azt jelenti, hogy a januári állami kötelezettségek esetleges elmulasztása legfeljebb egy év múlva derül ki, ha addig senkinek nincs szüksége például kórházi ellátásra. És csak bonyolítja a helyzetet, ha a cég folyton nevet és székhelyet változtat. A konkrét esetet nem ismerem, de valóban léteznek bujkáló vállalkozások, általában adósságot hagynak maguk után, és aztán új cégérrel máshol folytatják. Sokszor a tulajdonos is más, az adószám is, csak az igazgató stabil, aki alkalmazott. Az éves pénzügyi mérlegek a világhálón bárki számára elérhetőek (mi nem adhatunk ki ilyen jellegű információt), ámbár azokat is kell tudni értelmezni. A hazai törvények szerint az adminisztrátor felelős mindenért, aki többnyire valakinek a valakije, és nem tud semmiről semmit. Az ilyen cégek a nagyobb lakosságú vidékeket szeretik, ott könnyebb elvegyülni, mint egy kis megyében. De azért meg lehet fogni őket: a rendőrségen kell panaszt tenni, és az körbekeresi őket az országban...

Baj ott van, ahol keverik

— Az Eusec Holdingnak több cége van, azért holding (tőkecsoportosulás, üzleti tömörülés); a cégek működése szabályozott, és illetékes szervek által nyomon követhető — magyarázza Molnár Szabolcs, az egyik kft., a Cristal Security területi biztonsági igazgatója, de nem évek óta, hanem csak 2009. november 25-től. A vállalatvezetői kar utolsó éves egyetemi hallgatója újsághirdetésre jelentkezett, úgy vették fel. Mindenre nincs rálátása, de a konkrét esetet egyszerűnek látja: azért nincs januári fizetés — ő maga sem kapott erre a telephelyre —, mert a sepsiszentgyörgyi üzem, ahol ezek az őrök dolgoznak, szeptember óta nem fizette ki a leszerződött szolgáltatást. Vannak más telephelyek is, ott minden rendben, újabban panasz sincs, sem az elvégzett munkára, sem a fizetésekre. A rendes havi munkaidő 240 óra. Az igaz, hogy a fent megszólalók munkakönyveit még nem sikerült visszaszerezni, de Romániában lassúak a hivatalok. Az egészségbiztosításuk (és minden egyéb adójuk) azonban ki van fizetve — az okozott gondot a kórházi ellátásra szoruló őrnek, hogy nem volt naprakész a pénztár nyilvántartása; még az igazgató előző munkahelye sem volt bevezetve, de miután ezt szóvá tette, felfrissítették az adattárat. A nyugdíjalapnál nem érdeklődött, de az is állami intézmény, valószínűleg hasonlóan működő rendszerrel. A bérekből a hiányzások miatt vontak le: körútjuk során az őröknek szabályos időközökben jelezniük kell, hogy valóban ott tartózkodnak, ahol lenniük kell, ha ezt elmulasztják, azért bizony büntetés jár. Az egyenruháért is letartanak valamennyit egy idő után. Egy őr valóban dolgozott három hónapig fizetés nélkül — egy szolgálatvezető figyelmetlensége miatt, akit aztán el is mozdítottak állásából; az elmaradt munkabért utólag teljes egészében átutalták. Hogy régebb mi volt, Molnár Szabolcs nem tudja — de amióta ő az igazgató, csak ennél az egy cégnél van baj, ahol Kovács Irén most már belső alkalmazott, dacára annak, hogy a régi munkahelyéről nem önszántából távozott, és jó néhányszor túllépte hatáskörét: például (az alkoholszint ellenőrzésére) szondáztatta az őröket, pedig ez az igazgató feladata. Ennél súlyosabb vád azonban, hogy jutalék ellenében ígért állást az embereknek, mivel élettársa is őrző-védő vállalkozást működtet. Ebben a munkakörben ugyanis külön engedélyre van szükség, és a jobban fizetett fegyveres őrök közé nem is egyszerű bekerülni, akad tehát, aki hajlandó ezért fizetni. Pénzzel — 450 lejt kellett letenni egy átlag 750 lejes bér reményében — és háztáji élelmiszerekkel; sőt, a bankkölcsön részleteit is a kezességre kért munkatársak törlesztik. Molnár szerint mindezt felvételekkel lehet bizonyítani, de az is beszédes adat, hogy ebben a szakmában ott a legnagyobb a munkaerő-hullámzás, ahol Kovács Irén is dolgozik; és egyedül ennél a vállalatnál fogják be egyéb munkára is — rakodásra, szőnyegmosásra és hasonlókra — az őröket. Ez ellen az igazgató szót emelt — és nemsokára ment is álnéven egy feljelentés ellene. A ráadáskonfliktus nem segíti az előremozdulást, de Molnár Szabolcs bízik abban, hogy a munkakönyveket hamarosan vissza lehet szerezni, véleménye szerint a társadalombiztosításért sem kell aggódni. Az elmaradt bérek behajtása nehezebb lesz, de az sem reménytelen.

Utánakérdeztünk: Buzsi Andrea rendőrségi szóvivő egyetlen, a témához köthető kivizsgálásról tud, ezt idén januárban zárták le. Egy 2008-ban iktatott panasz nyomán Kovács Irén élettársának tevékenységét ellenőrizték, de mivel nem tudták bizonyítani, hogy megfelelő engedély nélkül alkalmaztak őrző-védő személyzetet, az iratcsomót azzal a javaslattal küldték át az ügyészségre, hogy ebben az ügyben nincs szükség bűnvádi eljárás indítására. Ez a mellékszál tehát úgymond tisztázódott, csakhogy a fő bonyodalom, az őrök és munkaadóik szövevényes viszonya még mindig nem oldódott meg. Kérdés, hogy valóban elég lenne hozzá az elmaradt fizetések átutalása, vagy többet is kellene tenni azért, hogy a zömmel családos vagy nyugdíj felé közeledő emberek ne éljenek hónapokig bizonytalanságban. Egyelőre úgy tűnik, a törvény és a hatóságok nem védik eléggé hatékonyan a bajba jutott vagyonvédőket.