Multimédiás várostörténeti kiállítás nyílt tegnap délután a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban. A történelmi adatokat Cserey Zoltán és József Álmos, a korabeli fényképeket utóbbi szolgáltatta, a formatervezés Damokos Csaba műve.
A tárlat is bizonyítja, hogy akinek van múltja és jelene, jövője is lesz — mondotta Antal Árpád András polgármester megnyitójában, hozzátéve, azoknak kellene ezt látniuk, akik megkérdőjelezik Székelyföld létét, hiszen itt már akkor fejlett település állt, amikor Bucur, a juhász botját leszúrta a Dâmboviţa partján. A kiállítást az épület alagsorában rendezték be. A lépcsők mentén régi képek a városról, majd két kis, időszakos kiállításoknak szánt terem következik. Ezekben most — Damokos Csaba szavaival — ,,két kortárs, ám sajnos, már a várostörténet részévé vált" képzőművész, Baász Imre és Plugor Sándor könyvgrafikáiból tekinthető meg válogatás. A folyosó végén Sepsiszentgyörgy nagyjai életnagyságú képeinek kellene váltakozva fogadniuk a látogatót. Ez tegnap köszöntés helyett csak a búcsúztatóra indult el. A ,,komoly várostörténeti" teremben, melyet négy oszlopra szerelt, kifelé megvilágított, forgatható kockákra elhelyezett városképek tarkítanak, monitoron tízperces filmet vetítenek a település múltjáról, a következő, a ,,komolytalan várostörténeti" teremben váltakozó képekkel fűszerezve öt monitoron rádióközvetítésszerűen mutatják be Sepsiszentgyörgy száz évvel ezelőtti vidám arcát. Végül az utolsó teremben ,,múltba néző kút" várja a látogatót. Ebben aktuális esemény animációja látható, most éppen a Gábor Áron emlékére rendezett kiállítás képsora.
