És forrongtak, hiszen a dokumentum értelmében egyszerűen felszámolnák a parlament felsőházát, ráadásul a honatyák számát is háromszázra csökkentenék. Azon jóformán meg sem lepődtek, hogy a jogszabály az elnöki hatáskörök bővítéséről rendelkezik a törvényhozó testület kárára.

Traian Băsescu államfő eddig sem rejtette véka alá, hogy egy akolba terelné a nyájat, fölöslegesnek tartja a kétkamarás rendszert, és karcsúsítaná a parlamentet. Az elnökválasztást megelőzően is ezzel kampányolt, referendumot írt ki ez ügyben, a nép egyedüli szószólójának vallotta magát, gerillaháborút hirdetett az utasításainak vakon nem engedelmeskedő parlament, az államfőt, a kormányt, a pártját bírálni merészelő sajtó, az érdekeltségi körein kívül eső üzletemberek ellen. Minden lehetséges eszközzel leplezte hát, hogy az általa meghirdetett háborúnak egyetlen tétje van: saját hatalmának megerősítése, kiterjesztése.

És most újabb porhintéssel próbálkozik: nem véletlen ugyanis, hogy Emil Boc éppen a Cotroceni-palotai, igencsak titokzatos tanácskozás után alig huszonnégy órával jelentette be az alkotmánymódosítási tervezet elfogadását. Egyértelmű jelzés ez, hogy Traian Băsescutól érkezett a parancs. De egyben afféle hamufelhő is, mely arra hivatott: leplezze a kormányzás tehetetlenségét az igen szűkös időkben, elterelje a figyelmet a küszöbön álló újabb elbocsátási hullámról, megszorítási intézkedésekről, és ismét csak a parlament tagjai ellen hergelje a közvéleményt. És ezen hamufelhő mögött Traian Băsescu a kíváncsi szemektől távol építgetheti tovább saját birodalmát, mely egyre távolabb kerül a demokratikus államberendezkedéstől, és egyre közelebb a központosított nemzetállam, az elnöki köztársaság megvalósításához.