Ellenzékével folytatott sikertelen tárgyalássorozat után és a kampány kezdete előtt utoljára ülésezett eddigi összetételében az RMDSZ Szövetségi Képviselőinek Tanácsa (SZKT).
Nem volt igazán nagy tétje a gyűlésnek, de jól tükrözte az RMDSZ belső hangulatát, és mutatta azt a képet, amelyet kifelé igyekeznek sugározni. Nagyon sok volt a távol maradó, adott pillanatban a kvórum megléte is kétségessé vált, de megszavazták az Állandó Tanács által összeállított választási listát, és megadták az elkövetkező kampány alaphangját. Tőkés Lászlót személy szerint nem támadták, a meg nem egyezésért elsősorban Szász Jenőt és ,,más, külső erőket" tesznek felelőssé. ,,Erősek vagyunk, jó a listánk, győzni fogunk" — ismételte meg majdminden felszólaló.
Látványos volt a különbség a mostani SZKT és az előzőek között. Gyakorlati okok miatt a kultúrpalotából a színházba kellett költöznie az ülésnek, a kissé kopott, hatalmas teremben elveszni látszottak a küldöttek. A máskor telt házas, lelkesen tapsoló testület most megfogyatkozva lézengett. Kevesen voltak, és kevésbé lelkesek. A hatalmas, erődemonstrációnak tekinthető aradi kongresszus után most mintha vert sereg ült volna össze. Egymást biztatva igyekeztek remélni a szép jövőt, időnként nevetségesbe hajló, lelkesítő szólamokkal.
Kompromisszumkészek voltak
Markó Béla elnök eddigi gyakorlatától eltérően szabadon beszélt. Ideges, olykor szétszórtnak tetsző szónoklata lelkesítő kívánt lenni, és nem volt mentes a vádaskodástól sem. Az elmúlt másfél évtizedben az RMDSZ-nek, vezetőinek folyamatosan dilemmájuk volt, hogyan tudják az erdélyi magyarság egységét, a szövetségen belüli pluralizmust megtartani — mondotta. ,,Éppen azért, mert odafigyeltünk rá, mindvégig meg tudtuk ezt teremteni. Konfliktusokkal, vitákkal, RMDSZ-en kívüli helykereséssel, de meg tudtuk őrizni az egységet. Ehhez kompromisszumkésznek kellett lennünk" — fejtette ki. Sokszor megpróbáltak egyeztetni Tőkés Lászlóval, az ellenzéki erőkkel, de a folyamatos ,,nem"-ekkel nem volt, amit kezdeni. A kérdések, kételyek ellenére újra belevágtak, ,,minden múltbéli rossz tapasztalaton túl nekünk a feladatunk, kötelességünk, hogy a szolidaritást meg tudjuk őrizni, tovább tudjuk vinni" — mondotta. Ismét hangsúlyozta, ajánlatuk szemléletváltásról tanúskodott, nem arra vonatkozott, hogy térjenek vissza a tizenöt évvel ezelőtti szövetséghez, és nem arra, hogy bármelyikük utat, véleményt váltson. ,,Van az RMDSZ, amely a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint ugyanúgy élvezi a szavazók bizalmát, ez nem százszázalékos, de túlnyomó, többségi bizalom. Van az RMDSZ, amely meghatározta a maga politikai útját, irányvonalát, melyen lehet és kell korrigálni, és vannak az RMDSZ-en kívüli csoportosulások, amelyek másképp látják a politikai jövőt, az eszközöket, de meggyőződésem, hogy az alapvető célokat nem látjuk másként. Ezekre az elvi adottságokra rá lehet építeni a közösségi szolidaritást" — vélekedett az elnök. Markó szerint mindezt nem értették meg azok, akikkel egyezséget akartak kötni, a partnerségről szóló viták során az volt a benyomásuk, nem ugyanarra gondolnak, ,,mi munkamegosztást ajánlottunk, ők vagyonmegosztást kértek" — fejtette ki az RMDSZ elnöke.
„Mi képviseljük a pluralizmust"
,,Az RMDSZ értette meg a pluralizmust, nem azok, akikkel tárgyaltunk" — hangsúlyozta. Markó szerint a csütörtökön alá nem írt dokumentum a maximális nyitás, kompromisszumkészség jegyében született, a legfontosabb érték, az összefogás jegyében. Annak ellenére elfogadták volna a dokumentumot, hogy véleménye szerint a Tőkés mellett álló hat szervezet támogatottsága a nullához közelít, ,,ez természetesen nem jellemző a független jelöltként induló Tőkés Lászlóra" — szögezte le. Markó Béla szerint azért nem sikerült a megegyezés, mert míg az RMDSZ sokszínű, egységes romániai magyarságban gondolkodik, addig tárgyalópartnereik továbbra is csak saját egyszínűségüket hajlandóak elfogadni. Az RMDSZ elnöke úgy látja, ,,külső vélemény" is befolyásolta tárgyalópartnereiket, annak is köszönhető, hogy nem tudtak megállapodni. Az összefogás nem Markó Bélán és Tőkés Lászlón áll, nem múlhat egy-két ember rövidlátásán a politikai jövő, a szolidaritás, a megegyezés — fejtette ki az elnök, majd hosszasan sorolta a megoldásra váró kérdéseket: a tanügyi törvény őszi vitáját nem lehet utcai tiltakozással megoldani, nem lehet pénzt kikényszeríteni utakra, iskolákra, óvodákra, Brüsszelben jelentős kérdések dőlnek el a következő egy-másfél évben, fontos a jelenlét, de küzdeni kell az erdélyi autópályáért, meg kell védeni az erdőtulajdont, a szórványban még működő magyar iskolákat — sorolta az elnök. Jó listánk van — szögezte le —, és bár sokakban van aggodalom, feszültség, de munkával, összefogással, sok-sok erővel és áldozattal sikeresek lehetnek. A mostani helyzetet a 2004-essel hasonlította össze, akkor is volt alternatíva, de nyerni tudtak.
Őszinte sajnálkozással
Az elnök beszámolójához ezúttal kevesebben szóltak hozzá, és látványos volt, hogy sokan, akik a februári SZKT-n (azt követően, hogy az RMDSZ határozottan visszautasította, hogy Tőkés felkerüljön EP-listájára) még dühödten gyalázták a püspököt, most többnyire ,,a legnagyobb tisztelettel" beszéltek róla. Szinte minden hozzászólás ,,őszinte sajnálkozással" kezdődött az egyezség elmaradása miatt. Frunda György leszögezte, nem az ő hibájuk, hogy elmaradt a megegyezés, minél több pontot fogadtak el, a másik fél annál többet követelt. A novemberi választások ,,az év meccsének" tekinthetőek — fejtette ki, és listavezetőként ígérte, kampányuk pozitív lesz. ,,Tőkésnek kell megbékülnie saját lelkiismeretével, hogy a közösség ellen indul" — jelentette ki, és úgy vélte, a legbölcsebb döntés az lenne, ha a püspök bejelentené, a magyarság érdekében visszalép. Kónya-Hamar Sándor szerint nem lehet Szász Jenőre fogni a kudarcot. ,,Ennyire erős lenne Szász Jenő?" — tette fel a kérdést. Kényszerhelyzetben nincs esély a kiegyezésre, márpedig az RMDSZ a Băsescu-népszavazás után kényszerhelyzetbe került — fejtette ki. Borbély László szerint a politikában természetes a szemléletváltás, az, hogy néhány hónap után bizonyos dolgokat másképp közelítenek meg — ezzel a korábbi határozott elutasításra utalt. Ő is megerősítette, bármit ajánlottak volna, az nem volt elég, a Tőkést támogató szervezeteknek egyedüli célja, hogy ,,az RMDSZ-nek rossz legyen". Borbély szerint az a jacht, amelyet Tőkés a süllyedő hajó helyett választott, rossz irányba tart. Eckstein-Kovács Péter poénnal igyekezett oldani a hangulatot: ,,az EP-választások tétje, hogy a következő SZKT-t stadionban vagy a Tutunban (marosvásárhelyi kiskocsma — szerk. megj.) tartjuk, hogy nagy párt lesz az RMDSZ, vagy kicsi". S bár úgy vélte, Tőkésnek ,,jó pásztorként" figyelembe kellene vennie, mit kíván serege, amely egyértelműen a közös indulást kérte, nagy az RMDSZ-vezetőség felelőssége is a történtekért. ,,Ez a dolog nem most, hanem Szatmárnémetiben lett ellőve, ahol az volt az elv, hogy aki nincs velünk, az ellenség. Ennek isszuk most a levét" — mondotta.
Derűlátó igyekezettel
Optimistának mutatkozott Verestóy Attila, aki szerint, ha pontos felméréseket készítenek, ha kijelölik, melyik településen hány szavazatra van szükség, ha mindenki egy emberként dolgozik, nem két, de három jelöltet is bejuttathat az RMDSZ az EP-be. A lista második helyezettje, Sógor Csaba azt fejtegette, személye a garancia, hogy a párbeszéd fennmarad, és arra is, hogy tisztességes kampány lesz. Márton Árpád, túllicitálva Verestóy optimizmusát, annak matematikailag lehetséges esélyét latolgatta, hogy akár négy jelöltet is bejuttathat az erdélyi magyarság az EP-be.
Az SZKT ezúttal nem nyúlt késő délutánba, gyors, de egyértelmű szavazás erősítette meg az ÁT döntését, az RMDSZ EP-jelöltlistája immár véglegesnek tekinthető.
