Munkái azt is sugallják, jó néha túlpillantani itteni, olykor kissé belterjes székely világunkon, s éppen ezért e népművészeti remekek is lehetőséget teremtettek arra, hogy észrevegyük, „belső anyaországi" határainkon túl is van lélegző magyar közösség. „Kézzel szőtt asztalterítők, én szőttem, a csipkét rá én horgoltam, írásosak, régi falvédők átújítva, átvarrva" és még sok egyéb kézimunka között dolgozott még most is szaporán a hatvanhét éves Tasnádi Klára, aki otthon éjjel két-három óráig is varr. Ötödször jött ide, elégedett a vásárral. Mindhárom lánya megtanulta ezt a mesterséget, egyikük Széken él, másik kettő Szamosújvárott. „Gyermekkoromtól ebbe nőttem bele, ezt láttam a szüleimtől, nálunk az a szokás, hogy a lányoknak stafírungot készítenek, miután az megvolt, nem hagytam abba, mert nagyon-nagyon szeretem ezt a munkát. Nem szabad elvesszen ez a hagyomány, ápolni kell, muszáj továbbvinni."