A függőségtől való szabadulás első lépése, hogy az érintett felismeri, problémája van, és eldönti, változtatnia kell életén. Ehhez ellenben segítségre van szüksége, amit megkaphat orvostól, pszichológustól, pszichiátertől, de a legközvetlenebb hozzátartozóknak, családtagoknak is támogatniuk kell őt ebben — hangzott el többször is a Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány által szervezett országos találkozón, melyet a hét végén tartottak Sepsiszentgyörgyön.
A szenvedélybetegek erdélyi segítő csoportjainak részvételével, Az együtt ivástól az együttérzésig címmel szervezett rendezvény célja az volt, hogy segítsen megoldásokat találni függőségektől szabadulni vágyók és hozzátartozóik útkeresésére, valamint felhívni a figyelmet arra, hogy van, ahová fordulni, van, ahol segítséget kérni és kapni. A Bonus Pastor Alapítvány 1993-tól segíti az alkohol-, drog-, nikotin-, játék- és egyéb függőségekben szenvedőket és hozzátartozóikat keresztény lelkiséggel, a segítőszakma eszközeivel. Az Írisz Házban tartott találkozó előadói többek között arra biztatták a jelenlevőket, hogy érdemes végigjárni a függőségtől való szabadulás útját, mert az eredmény örömet okoz érintettnek és a hozzátartozóknak egyaránt. A közel száznegyven résztvevő teljes őszinteséggel beszélt arról a problémáról, amivel egyedül képtelen megküzdeni, a csoportos beszélgetéseken és a négy sepsiszentgyörgyi református templomban tartott vasárnapi istentiszteleteken a függőségtől való szabadulás sokféle története hangzott el. Lapunk érdeklődésére Adorjáni Kálmán, a Bonus Pastor Alapítvány programfelelőse elmondta, a különböző városokban, településeken működő segítő csoportokban azt tapasztalják, a terápiáknak, az utógondozásnak mindig van valamilyen szintű sikere, de az is eredménynek számít, ha a szenvedélybeteg hallja, hogy lehet szabadon élni a függőségtől, és van, ahová fordulnia, ahol segítséget kérnie.
