TÓTH MÓNIKA, Kovászna. A belső szabadságról tartott előadást Egyed Péter egyetemi tanár, az Erdélyi Filozófiai Társaság elnöke nemrég Sepsiszentgyörgyön, egyúttal bemutatva a Több élet című, negyedévente megjelenő folyóiratot is.
Ez nem akadémikus jellegű, hanem a magyar nyelvterület műhelyeiben zajló filozófiai munkát ismerteti. Az erdélyi magyar filozófusok a gondolkodás művészetét próbálják közelebb hozni, érthetővé tenni, hiszen ebben a lelket, szellemet romboló világban nagy szükség van rácsodálkozásra, elmélyülésre. Egyed Péter lendületes előadásmódjával közel két órán át kötötte le hallgatói figyelmét, és remélhetőleg lesz, aki ettől kap kedvet a komolyabb művekhez.
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Életemben először vettem részt olyan rendezvényen ― a kézdivásárhelyi Maasluis Nyugdíjasklub meghívására ―, ahol a férfiak napját ünnepelték. Mivel igazán összetartó társaságról van szó, a nők így viszonozták a nőnapi rendezvényt. Így teszik széppé az idősek napjaikat, remélhetőleg sokáig még.
CSUTAK GYÁRFÁS, Zabola. A Háromszék április 10-én vezércikkben emlékezik meg a magyar költészet napjáról. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy Kölcsey Ferenc Parainézis Kölcsey Kálmánnak című írását, amely a Haza fogalmát magyarázza, 1953-ban a brassói fémipari iskola érettségizőitől szó szerint megkövetelték. Opra Benedek (szárazpataki) tanár urat 1959-ben azért ítélték el volt diákjaival együtt — akiket az utolsó percben is igyekezett menteni, ,,bűnüket" magára venni —, mert nem jelentette, tudott arról, hogy megemlékezés készül Petőfiről Fehéregyházán. Huszonöt évet varrtak rá, és csak külföldi nyomásra szabadult, több év után. A tanár úr életrajzát Az igazság szolgája 1956 címmel Kovács Erika írta meg. Szeretném, ha a mai pedagógusok követnék Opra Benedek példáját, aki igaz magyarrá nevelte diákjait.
ANTAL BÉLA, Uzon. Mint iskolás gyermekek az ötvenes évek elején alig vártuk Szent György napját, hogy mezítláb járhassunk — ha elég meleg volt az idő, már előtte is lehúztuk a cipőt, és őszig csak akkor vettük elő, ha nagyon hideg volt a reggel, vagy esett az eső. A szalonnát is akkor lehetett megkezdeni, amikor a kakukk megszólalt, úgy április közepén. Egyszer a lisznyói cserére jártunk etetni, és május elején lehavazott — egy-két napot kihagytunk, aztán a hófoltok között szaladgáltunk mezítláb. Drága volt akkor a cipő, ha kilyukadt, megfoltoztattuk, hordtuk, amíg végleg szét nem esett, nem volt ám több pár a különböző alkalmakra.
