Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast?...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Derzsi Edét... akik eredményeikkel, öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Kötelességünk tehát, hogy adott pillanatban megemlékezzünk az anyaországi és a határokon túl élő legnagyobbjainkról, eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, s méltóképpen tiszteljük sportnagyságukat.
Szabó Herma
De találkoztatunk Plank-Szabó, Planck-Szabó, Jarosz-Szabó, Jaross-Szabó, Stark-Szabó névvel is. Valamennyi változat Szabó Herminára vonatkozik, aki 1902. február 22-én született Bécsben. Édesanyja, Christa von Szabó is műkorcsolyázott, na meg a nagybátyja, Eduard Engelmann, aki háromszor nyert Európa-bajnokságot, s aki megépítette az első mesterséges jégpályát. S akkor még mindig nem szóltunk unokatestvéréről, Helena Engelmannról, aki párosban Alfred Bregerrel nyert három világbajnoki címet... Voltak, akik „megfertőzzék" a kis Hermát, aki egyébként nem védekezett. És annyira nem, hogy 1922—1926 között öt világbajnoki címet szerzett, 1927-ben pedig ezüstöt női egyéniben, 1924-ben olimpiai bajnokságot nyert, hogy teljessé tegye az osztrák bajnokságban összehozott, öt aranyéremből álló kollekcióját. Aztán Ludwig Wredével, a férjével párosban is jégre lépett, s nyert két világbajnokságot (1925, 1927) és egy világbajnoksági bronzérmet (1926-ban). Közben a bokáig érő szoknya helyett elsőként használt rövid szoknyát. Pályafutása csúcsán volt, amikor 1927-ben, a 15. világbajnokságon Oslóban fura módon kikapott a norvég Sonja Heniétől. Fura módon, hiszen a pontozók csapatában három norvég, egy német és egy osztrák pontozó tette a dolgát. A három norvég egyértelműen Sonját, a német és az osztrák pedig Hermát látta jobbnak. Herma itt befejezte pályafutását, és soha többé nem lépett jégre. Viszont nem maradt távol a sporttól, csatlakozott a síelők táborához. Tíz éven át volt tagja az osztrák síválogatottnak. Négyszer ment férjhez, az utolsó férje Hans Stark volt. 1986. május 7-én hunyt el a stájerországi Admontban.
