Sepsibesenyőn a Csipkés erdőrész felé gyalogolunk. Lenn, a faluban riasztottak, hogy néznők meg, mire képesek az önsorsrontó, semmirevaló emberek, a több tonna súlyú és több köbméter mennyiségű háztartási szemetet abba az erdei vízmosásos árokba hordják az éjszakai sötét leple alatt, amely közvetlenül a falu vízellátását évtizedek óta biztosító víztartály fölött mélyül, s amelynek ugyancsak lyukas az oldala, a szeméthegyekre összegyűlő egerek, patkányok bármikor bemászhatnak a betontartályba.
Megérkezünk a tett helyszínére. A táj természetes szépsége, a leírhatatlan mennyiségű és összetételű szemét láttán beleborzong az ember a látottakba, és nem talál elég súlyos szavakat, hogy ezt a hitványságot leírja.
Én nem tudom, hogy mi tartozik és mi nem a rendőrség hatáskörébe. De szerintem a szemét egy részének gazdája az összetétel alapján azonosítható lenne, és ha rajtam állna, én mint a közösségre veszélyes senkiháziakat nemcsak pénzbüntetésre, hanem elzárásra is ítéltetném.
Addig is felajánlom a helyszíni fotókat egy, a kultúrotthonban vagy más közösségi helyen szervezett kiállítás számára.
Az iskolás táborban nyaraló fiatalokat pedig meg ne próbálják erre a lepusztult és elátkozott helyre elvinni, mert Besenyő jó hírnevét több emberöltőre tönkreteheti az ott látható felelőtlenség.
És egyáltalán kinek lesz kedve arra, hogy ezt a mocsokfészket felkeresse?
