Mintha az elmúlt esztendőkben nem is létezett volna magyar külpolitika, amit a szomszédos országok közül a nacionalista Szlovákia villámgyorsan észlelt is, s jöttek a pofonok. Újra kell tehát gondolni a magyar külpolitikát, a szomszédos országokkal is javítani kell a kapcsolatokat, az unión belül is erősíteni (és főként képviselni!) kell a magyar érdekeket, de legalább ennyire fontos újragondolni a magyar—magyar kapcsolatokat is, amelyek mély sebet kaptak a sikertelen népszavazás után, amikor, noha több volt az igen, mégsem valósult meg a nagy álom, a kettős állampolgárság úgymond ,,megadása", aminek, valljuk meg, ma már néhány ország esetében tényleg csak jelképes jelentősége van.

De az — van!

S ez elől a Fidesz-kormány nem is akar kitérni, nem véletlen, hogy a magyar országgyűlés újra napirendre tűzi a kérdést. S ezt a szomszédos országok magyar szervezeteinek vezetői örömmel üdvözlik. Amint a Duna Televízió vasárnap esti adásában Markó Béla kifejtette, újra kell kezdeni a magyar—magyar kapcsolat építését is, hiszen a Máért-találkozókra a népszavazás után nem került sor, Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök megsértődött a magyar pártokra és szervezetekre, mert támogatták (támogatni merészelték az ő kifejezett ellenérzései dacára is) a Fidesz kezdeményezését, és… büntette őket. Megtehette. Számára és a szocialista párt korifeusai számára a szimbolikus politizálásnak nem volt jelentősége, nem is volt érzékük hozzá, nem érdekelte őket, mit is jelent az utódállamokban magyarnak lenni, mit is jelent kisebbségben élni.

Ezek az idők remélhetőleg elmúltak.

Most más idők jönnek, s hogy ezután mit is jelent magyarnak lenni, már rajtunk is múlik…