Nehéz forróság üli meg a zágoni határt. Néhány napja nem volt eső, mégis páradús a levegő, a tavaszi nedvességet olvasztja a nyárias napsütés. Szinte kihalt a mező. Ameddig a szem ellát, csupán egy-két lovas fogat, kapával szorgoskodó gazda, traktor is csak egypár.
Zágon felé haladva szembeötlik a sok parlagon hagyott terület, az egy-két évvel ezelőtt még szántónak használt földek most kaszálókként szolgálnak. Talán kezdik felhagyni a mezőgazdaságot a zágoniak? — kérdeztük Csoma Györgyöt, aki mezőgépészeti munkákat vállal, több traktorral, gépsorral áll a gazdák szolgálatában.
— Nincs, kinek dolgozni. Aki komolyan gazdálkodik, az traktort vett magának, mások pedig felhagyták a mezőt. Ha jól megnézzük, a határ szinte harmada parlagon van.
A helyzet megdöbbentő, mert néhány éve még harc folyt a termőterületekért, szép summáért lehetett bérbe adni egy-egy birtokot. Jól hozott a konyhára a krumpli, gazdára talált a gabona is, egyszóval nyereséges volt a gazdálkodás. Látszott is ez a gazdákon, gyarapodtak, traktort, állatokat vettek. Igaz, ebben benne volt annak a pénznek egy része is, amit a Bóta közbirtokosság eladásából kaptak.
Csoma György mezőgépész azt mondja, hogy leginkább a szalmásgabonára álltak rá az emberek. Búza, árpa, rozs, de nem sok, csak amit felhasználnak, amit megeszik az a két-három sertés, melyet a saját, no meg a városi rokonok konyhájára nevelnek. S ahogy a városról esik szó, felteszi a kérdést: de miből élnek meg a blokkosok? Munkahely nincs, jövedelem nincs, de falura sem igen akarnak hazaköltözni. Miből élnek? Hanghordozásából levonom a következtetést: falun legalább az asztalravalót meg lehet termelni, valahogy kifizetik a számlákat is. Mert falun is van ám számla: a villany mellett most már fizetni kell a vezetékes vízért, a szemételhordásért.
De térjünk vissza a gazdálkodásra. Kukoricát nem lehet termelni, mert a termést a vaddisznók takarítják be, a krumplit pedig senki sem keresi. ,,A tavalyi pityókát csak most, tavasszal tudtam eladni, a gabonát nem érdemes a disznókkal sem megetetni, nem kell az állat senkinek" — ecseteli saját helyzetét.
Tényleg: reggel van még, de sem a faluban, sem a környező legelőkön nem látni nagyobb szarvasmarhacsordát. Fogy a számosállat is?
Apad a marhaállomány
Fogy bizony. Vajda Zoltán is felére csökkentette állományát, most csak tíz szarvasmarhát tart. Nem dicsekedik, de nem is panaszkodik: ,,Ebből élünk meg. Ha többet tartok, ember kell melléje, s ha azt nem tartod szem előtt, meglop" — mondja sietve. A legelőre indul, vaddisznótúrást, vakondhoncsokot egyengetni.
Indulóban kapom Földes Zoltánt is. Kovásznára siet, a kifizetési ügynökség irodájába. Be kell jelentenie a gazdaságban történt változásokat, ha nem, nincs támogatás.
Az is igaz, hogy akkor sem akad mindig, ha a gazda minden kötelességének eleget tett... A tavalyi támogatásból még csaknem háromezer lejjel ,,lóg" az állam. Ráadásul most engedélyt is ki kell váltania, ha tejtámogatást akar — mondja, hozzáfűzve: ,,Az járt jól, aki tavaly élt a lehetőséggel, és a támogatást felvette kölcsönként, ezt garantálta az állam, s már vissza is fizette a banknak. Kevés költsége volt csak a gazdának. De én nem mertem felvenni, most várok tovább".
Zoltánnak tizenegy fejőse, két növendéke van, testvére, Sándor tíz fejőst tart.
A Prodlacta tejfeldolgozóval szerződtek a tejre. A felvásárló hűtőtankot biztosított, és jól is ment a dolog. Legalábbis egy ideig, amíg nem kezdődtek a kifizetési gondok.
— Három hónapi tejpénzzel adós a tejgyár! Ha én kell vegyek valamit, takarmányt, nekem nem vár senki, rögtön kell fizetni — panaszolja.
S összegzésként kifakad: ,,Jövedelem? Honnan? Csak dolgozol, s annál egyéb semmi."
Rajtolt a bajnokság
Gondok ide, gondok oda: fő az egészség! S úgy látszik, a zágoniak tesznek is érte, szívesen járnak sportolni. A héten nyolc csapat részvételével kezdődött el a helyi minifoci-bajnokság visszavágója — tudtuk meg Kiss Gusztávtól, aki a mérkőzéseket szervezi. A nyolc csapatban sok a fiatal, és csak helyi együttesek nevezhettek, idegenből jötteket nem fogadtak. A meccsek a községi sportcsarnokban zajlanak, mondhatjuk, kitűnő körülmények között. A teremdíj kissé borsos: 80 lej óránként. Bizony, vannak csapatok, játékosok — főként a fiatalok —, akiknek minden lej számít, így az egy főre eső bérköltség is sokat jelent.
A helyi tanácsban Kelemen Loránd és Damó Csaba felvetette, hogy a fiatal sportolók számára kedvezményes terembért kellene megszabni. Menek Tünde jegyzőnél érdeklődtünk: van-e lehetőség erre? Válasza: igen, de be kell tartani a törvényes procedúrát, azaz erre vonatkozó tanácshatározatot kell hozni. Ha ez megvan, semmi akadálya a fiataloknak nyújtandó kedvezménynek. Damó Csaba vállalta is a határozattervezet elkészítését és benyújtását. Gondoljuk, egy hasonló javaslatot minden feltétel nélkül megszavaznak a tanácstagok. Ha kisebb is a terem bevétele, talán többeknek lehetősége nyílik ott mozogni, s ez nyereségként könyvelhető el.
A sportcsarnok kihasználtsága amúgy sem teljes. Tornaórákat is tartanak ott, de lenne hely kosár- vagy kézilabdacsapatnak, tollaslabdaedzésnek — minden percért kár, míg üres a terem. Ismerve a faluvezetés hozzáállását, a helybeliek sportszeretetét, bízunk benne, hogy a labdarúgás mellett — amiről nincs, mit újat mondani, hiszen mindenki ismeri a csapat felfelé ívelő útját — újabb sportágakban is hamarosan jeleskednek a zágoniak.
Újabb emlékszoba készül
A nagyközségben példásan ápolják a nagy elődök emlékét. A Mikes—Szentkereszty-udvarház kertjében lassan erdővé szaporodnak az emlékkopják: Veress Dániel és Hopp Lajos Mikes-kutatónak, Domokos Gézának állítottak már kopjafát, de ott a Mikes Kelemen Főgimnázium által elhelyezett emlékkopja is (mely egykor kisebb vita tárgyát képezte: gyakorlati meggondolásból eredeti helyéről néhány méterre költöztették, és ez nem esett jól az állítóknak — de ez már rég történt, és hadd ne firtassuk, kinek volt akkor igaza).
Hamarosan a szoborpark is bővül, Mikes és Rákóczi mellszobra mellé kerül Csutak Vilmos mása. Az új mellszobor Kisköre testvértelepülés adományaként jut majd Zágonba, alkotója a községben már jól ismert Dombóvári Varga Gábor.
A szoborállításig azonban másik jeles esemény helyszíne lesz az udvarház: Domokos Géza-emlékszobát avatnak — újságolja Barabás Tünde kultúrigazgató. Damokos Csaba tervező és Szonda Szabolcs megyeszékhelyi könyvtárigazgató nemrég mérte fel a termet. Az igazgatónő szerint: ,,Azt mondták, két kisbusznyi anyagból választják ki a kiállítandó tárgyakat, emlékeket. Jó lenne, ha Géza bácsi néhány személyes tárgya is oda kerülne, a fia biztosan segít ebben." S a személyes tárgyak varázsát hangsúlyozandó elmondja, hogy a Kis Manyi-emlékszobában is a művésznő fennmaradt zongorája a legnagyobb attrakció.
Közszemlén a rovargyűjtemény
S ha már attrakcióról beszélünk, feltétlenül szólnunk kell Temessy Milán hagyatékáról, a párját ritkító rovar- és lepkegyűjteményről. A tízezernél is több színes pillangó, szemet gyönyörködtető rovar a központi teremben kapott helyet, a látogatók nem kis megelégedésére. A gyűjtemény katalógusa még csak kéziratban, de következik digitalizálása, s akkor bárki meghatározhatja egy-egy lepke fajtáját.
A gyűjteményt Temessy Milán gyerekei bocsátották a kulturális központ rendelkezésére.
Külön érdekesség, hogy a gyűjtő a Szentkereszty család leszármazottjaként az udvarházban töltötte élete egy részét. A faluban most is báró Duciként emlegetik, rovarszeretete miatt amolyan csodabogárként tartották számon. A gyűjtemény lepkéit különben nemcsak a községben és környékén fogta be, távolabbi vidékeken is űzte a rovarokat, minden lehetőséget kihasznált egy-egy példány ,,elejtésére".
A rovargyűjtés mellett a községi fúvószenekar karnagyaként is jelentős munkát végzett. Ennek elismeréseként javasolta Musát Gyula, az ifjúsági fúvósok vezetője, hogy a zenekar vegye fel a Temessy Milán Fúvószenekar nevet. A névadóünnepségre jó alkalom lenne az ifjú fúvószenekar fennállásának ötödik évfordulója, melyet ősszel ünnepelnek. Az időpont különösen kedvező: a néhai karnagy idén lenne százéves.
Majális a Farkasdombon
A mindennapok nehézségei ellenére nem veszett oda a zágoniak jókedve. Legutóbb május elseje adott kitűnő alkalmat a szórakozásra. Régi hagyomány Zágonban, hogy a munka ünnepének napján a fúvószenekar kivonul a falu fölé magasodó Farkasdombra, s onnan ébreszti zeneszóval a község apraját-nagyját. Hagyomány az is, hogy a zenés ébresztőt flekkenezés követi, aminek szigorú velejárója néhány üveg sör.
Az utóbbi években bővült a nap programja, a hegyoldalról levonuló fúvósokat — az időseket, mert nekik jár ki a Farkasdombon való zenélés joga — a falu központjában a fiatal fúvósok fogadják, és adnak elő ünnepi hangversenyt a szabadtéri színpadon. Az már csak természetes, hogy ők is megkapják a falu elöljáróitól jól kiérdemelt jutalmukat — finom szendvicsek, üdítő formájában.
Május elsejére az óriáspince-tetői rendezvényre is meghívást kaptak a zágoniak. ,,Nem mentünk oda, nekünk az itthoni hagyomány nagyon fontos, nem térhetünk el ettől, s ezért ünnepeltünk inkább itthon" — magyarázza Barabás Tünde (képünk).
A község kulturális rendezvényeinek sora hosszú, s hogy minden alkalmat megragadnak az ünneplésre, megemlékezésre, azt bizonyítja az igazgatónő velős összegzése, melyet válaszként kaptunk a jövőbeli terveket tudakoló kérdésünkre: ,,Ki tudja előre, milyen eseményekre kerülhet sor, mit hoz a helyzet. Ami tőlünk függ, azt megtesszük."
Ami már most biztos: július negyedikén kerül sor a hagyományos Zágoni Dalostalálkozóra. A megszokott módon hazai és külföldi kórusok lépnek fel a neves rendezvényen, majd közös ebéden osztják meg tapasztalataikat, sikereiket, és miért ne: kudarcaikat. Mert a közfogalommá vált ,,krízis" miatt bizony soknak le kell mondania turnékról, szereplésekről, kisebb-nagyobb fellépésekről. A zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar ilyen szempontból nem panaszkodhat. Támogatójuk a helyi tanács, Kiss József polgármester. Bizonyítéka a hozzáállásnak, hogy a kórus rövid ideje tért vissza Hódmezővásárhelyi turnéjáról, júniusban a szintén magyarországi Egyházashetyére készülnek, majd következik a Dalostalálkozó. Bizony nem könnyű ezt végigcsinálni, nemcsak zenei értelemben, hanem anyagilag sem.
A községvezetés támogatja a fúvószenekart is. Hangszerek, próbaterem van, és Musát Gyula személyében elkötelezett zenekarvezető is. Nem mindenki ingázna Szentgyörgyről Zágonba a próbák kedvéért. Aki meg akar győződni a fiatal fúvósok tehetségéről, május 30-án a megyeszékhelyi Erzsébet park zenepavilonjában hallgathatja meg őket.
Árva Juci-csárda
Nem távozhatunk Zágonból anélkül, hogy tiszteletünket ne tegyük a faluvégi neves kocsmában, a Juci-csárdában. Mert híreket ilyen helyeken lehet ám jól összeszedni.
Fogy a klientúra! És ez annak a biztos jele — többek között —, hogy az embereknek nincs pénzük. Néhány évvel ezelőtt a tavaszi kampány idején sorba kellett állni egy korsó sörért. Most azt mondják: mintha nem is lett volna tavaszi kampány, egy hétig sem tartott. Vagy gyorsabban dolgoztak a zágoni gazdák, vagy nem találták érdemesnek kimenni a mezőre földet túrni. Nem veszünk mérget rá, de az utóbbi a valószínűbb...
