Megjött a meleg, a napsütés, és a város, a városok, az utcák megteltek babakocsikat tologató anyukákkal. Két kis láb kandikál ki a kocsiból, és kíváncsi szempár fürkészi a sapka alól a világot.
Az embernek az az érzése, mintha a tavasz érkeztével jöttek volna a világra a babák is, ahogyan kizöldültek a rétek, megteltek madarakkal a lombok. Az újdonsült kismamák még büszkébben feszítenek a kocsi mögött, hiszen a májusi anyák napja az első alkalom életükben, amit már ebben a szereposztásban élnek meg.
Kik érezhetnék és érthetnék meg leginkább az élet csodáját, ha nem éppen az édesanyák? Még fogalmuk sincs az anyaság érzéséről, hiszen csak a babájukkal gyakoroltak kislánykorukban, vagy a más kisgyerekét szeretgették néhány percig, de a terhesség első jeleitől kezdve már bennük van a csodavárás. A sokrétűen magyarázott, tudományok által vizsgált születés egy adott ponton túl bármilyen ésszerű, mégis egy misztérium marad, melynek tökéletessége csak egy mindent átfogó rend, szellemiség elfogadásával érthető meg.
Az az élőlény, amely a fogantatás pillanatában még csak egy egysejtű, mint valamikor a kezdetek kezdetén, három hónap elteltével már sejteti, hogy ugyanolyan formájú lesz, mint a szülei, aztán már mozgásra is képes, már jelzéseket küld a világba az anya testén keresztül.
Később már megállapítható a neme, mely tulajdonképpen már eldőlt az első pillanatban, aztán rohamosan fejlődik, gyakorolgatja a végtagok mozgatását, rúg, forog. A magzati fejlődés vége felé már valamiféle érzelemnyilvánításra is képes, mert hol az ujját szopja, hol mosolyog, ha jól érzi magát. Ez a felvételekkel, megfigyelésekkel tudományosan is bizonyított képesség, vagy miért ne, tudás meglepte a tudósokat is, és még inkább előtérbe helyezte azt a sokat vitatott kérdést, miszerint a magzat a harmadik hónap elteltével tekinthető-e önálló élőlénynek, vagy még korábbról, akár a fogantatás pillanatától.
Bár a materialista világnézet a biológiai létre fekteti a hangsúlyt, tagadhatatlan, hogy a test, az értelem és a lélek egysége teremti meg a teljes értékű embert. Az értelem létezésére vannak bizonyítékaink (a magzati élet későbbi szakaszából), de a lélek létezéséről nincsenek.
Éppen ezért ezzel a kérdéssel a különböző vallások foglalkoznak, és megítélése a hit tárgykörébe tartozik. Ennek függvényében az egyén dönti el, hogy mikortól tekinti a világra készülőt embernek, és mikortól tekinti magát felelősnek érte.
