Nem bűn más kárán tanulni. Okos ember tulajdonságának tartja azt a népi szólás. Egy percre még visszatérnék a magyarországi választási győzelemhez. Csupa ünnep azóta is a magyarság. S az ünnep lebje, gondolom, leszállott annyira, hogy nem leszek ünneprontó jelen soraimmal.
Mert miért ekkora a mámor? És miért kellett a földdel egyenlővé tenni az országot ahhoz, hogy a nép többsége — nem a teljes nép! — megsokallja egy csürhe dühöngéseit? Emlékezzünk, tanuljunk a magunk kárán, mert kárrá tették a hazát a kommunisták a kommunista uralom bukása után, ismét!
Ha 2006-ban lett volna valamelyes összefogás a választásokon, nem jutottunk volna ide, oda, ahol éhezünk, és nincs gyógyszerünk.
Az első forduló után kiderült, hogy Csurka István pártja, a MIÉP kiesett, magasabb osztályba nem léphet. Akkor az író Csurka azt mondta a hazának s a választóinak, hogy a MIÉP lábhoz tett fegyverrel áll, nem szavaz senkire a második fordulóban. Miféle? — ordítottunk belé a nemzeti semmibe. Mi az, hogy lábhoz tett fegyverrel s szemlélődve? Ha akkor Csurka a Fidesz felé tereli szavazótáborát, nem jutottak volna ismét hatalomra a haramiák. Nem ott állana Magyarország. És nem kellett volna kiéhezni, fagyoskodni a győzelemhez ennyit és akkorát.
Magyarország még egy ilyen győzelmet nem bírna ki. Az az ország a végső pontig jutott gyávaságban, megalkuvásban, hallgatásban. Még egy hasonló győzelmet nem bírna ki, és nem lenne, aki ünnepelne már.
Lehet áhítozni 4/5-ös győzelemről, ám még egy nyolcesztendei böjtöt nem bírna ki a nép.
Ne fél szemmel ügyeljünk oda, mi történt amott, de vonjuk le a következtetéseket. Egy népet szellemileg is fel lehet emelni, okítani, hogy megértse éhezés, kirablás nélkül az igazságot. De hát ahhoz olvasó, tanuló és bátor nép kelletik.
Ne feledjük, hogy hatalmas tömeg szavazott ismét az MSZP-re. Tehát még van reményük, hogy irtózatos hazugsághalmaz révén visszakerüljenek a hatalomba. Ne feledjük, hogy mindenre képesek azok, akik 2006-ban azt mondták a szemembe a Könyvhéten Pesten: — Nekünk Gyurcsányt az Isten küldte.
Lehetséges, hogy véle büntetett az Isten bennünket sokrendbéli gyávaságaink miatt?
Gyurcsányné rikácsolta ezelőtt három évvel: Miért nem adják az anyák bölcsődébe, óvodába a gyerekeiket, hogy mehessenek dolgozni?
Mert Magyarországon nincs elég bölcsőde, óvoda, és az anyáknak nem volt és nincs munkahelyük!
Meg kell tanítani az embereket a SOHA fogalmára. Arra, hogy még egy ilyen győzelmet nem bírna ki a nép s az az ország, melynek már a földje sincs meg egészben a nagy hazai idegenségben. Szlovákiából leviszik a hagymát Makóra, Európa híres hagymavidékére, ott csomagolják trikolórba a szlovák hagymát, s adják el — makói hagyma helyett.
Félek egy hasonló újabb győzelemtől. Inkább leszek lármafa, ünneprontó, csak felfigyeljenek az emberek a mámorban: áramunk, vizünk, földünk idegen tőke kezében. Ezért nehéz a győzelem.
