Aki Kovásznát a mélyülő megismerés rendjén megkedveli, abban nem szűnő sajgó felismerés ébred: a mainál mindenképpen jobb sorsra lenne érdemes e település.
Nem csupán az a baj, hogy a Kárpát-kanyar Gyöngye nem tudja idegenforgalmi-gyógykezelési lehetőségeit azok valódi értéke szerint kibontakoztatni, nem csupán az, hogy a tömeges munkanélküliség nyomorba dönti lakosságát, hogy valósággal az országos nyugdíjpénztár kegyelemkenyerén kénytelen tengődni, s a lejtőn, minden ellenkező jel ellenére — ezekről iparkodtunk, persze, hírt adni — lefelé csúszóban, mondom, nem csupán az a baj, hogy alapvető tevékenységek hanyatló ágba jutottak benne — az emberek tartós lehangoltsága valami ennél is rosszabbra vall.
A kilátástalan vergődés nem szülhet derűlátást. A szűkös viszonyok, az egy helyben topogó közélet, a behatárolt mozgástér nem hangol távlatosabb gondolkodásra és cselekvésre, nem buzdít önösszeszedésre.
A kulturális turizmusról mint lehetőségről írtunk a minap a kiaknázatlan lehetőségek kapcsán — de a városnak nincs egy becsületes kultúrháza. Amivel az Orbán Árpád vezette megyei tanács akarta megajándékozni, azt a tervet — mint ismeretes, akkor apadtak el hirtelen és végleg az ilyen típusú beruházások forrásai — lehet megalapozatlan fantazmagóriának minősíteni, egy tekintetben azonban biztosan nem volt az: a városnak valóban szüksége van egy tágas és multifunkcionális művelődési házra. Örömmel tudósítottunk a mozi várható átalakításáról, mert évtizede színpad sem volt a városban, ahova kiállhatott volna egy színházi vagy akár táncegyüttes, de hadd tegyük hozzá: újabb szükségmegoldás lesz csupán, ha az beindul, amolyan toldozás-foldozás az igazi megoldás helyett.
Tisztességesen nívós művelődési élet becsületes és alkalmas épületben képzelhető el. A sok figyelemre méltó próbálkozás mellé állva — a Kőrösi Csoma-napok, a tárlatmegnyitó, a márciusi ünnepség, az Ignácz Róza Irodalmi Kör munkája, az iskolák, a kórház, pár üzleti kezdeményezés — lapunk fel kívánta mutatni, mi minden lenne jobb sorsra érdemes a mai Kovásznán. Közhangulat-javítás céljával is fel kellene mérni a teendőket, s bennük, amit a művelődési élet megbecsülése, például egy tisztességes hajlék jelentene.