Nem hiába próbálják megreformálni a tanügyet, ezt már régen meg kellett volna tenni. Próbálkozások voltak, de ezek nem terjedtek ki az alapkérdésekre, nem kívánatos a valós hatékonyság.
Természetesen, a szakszervezeteknek is megvolt a szerepük a folyamat fékezésében vagy legalább késleltetésében, meg akarták mutatni a tanároknak, hogy harcolnak munkahelyeik stabilitásáért és a fizetésekért. Ez mind jogos, de nem tudom, miért felejtik el, hogy léteznek olyan tanárok is, akik nem végzik pedagógusi kötelességüket úgy, ahogy kellene. Érdekes, éppen ők kiáltják a leghangosabban, hogy nagyobb fizetéseket kérnek, és bizonyos fokozatokat vagy kedvezményeket ráadásul.
Jelen pillanatban csökkentik a tanügyi alkalmazottak létszámát, és a fiatal végzősök komoly nehézségekkel szembesülnek munkakereséskor. Nagyon sokan az igen alacsony bérek miatt elfordulnak a pályától, mások pedig nem nagyon találnak katedrát azok miatt, akik nem akarnak nyugdíjba vonulni, vagy akik minden hivatástudatot nélkülözve csak a jó meleg, jól fizetett álláshoz ragaszkodnak.
A bejelentett bércsökkentések miatt idén ádáz harc folyik a fokozati vizsgákért, és csak az nyerhet, akit szigorú kritériumok alapján kiválasztanak, bár sajnos, nem sikerült teljesen kiiktatni annak a szubjektivizmusát, aki a pályázók iratcsomóját áttanulmányozza. És ha ez a tanfelügyelőség egyik befolyásos embere, akkor azt emelheti ki, akit akar.
Az iskolai sportkluboknál a tevékenység és az elvégzett munka szerencsére jól látható, mérhető, tökéletesen értékelhető a versenyeken elért eredményekből, bár vannak itt is korlátok, nem minden, szomszédok közötti verseny számít, hanem csak a valóban fontos bajnokságok.
Az érdemfokozati vizsgán megadott pontszámok miatt többen elégedetlenek, ők fellebbezést tettek le, nem is kevesen. Reméljük, a végeredmény után e megrövidítések nem válnak rövidzárlattá ebben az oktatás számára olyan viharos időszakban.
Mircea Călin Buhlea, Sepsiszentgyörgy
